Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19. szám - A gyermekmunka Ausztriában

794 Munkásügyi Szemle san hat. De ugyanilyen értelemben nyilatkoznak a tanítók is, akik szerint a gyermekek kereső foglalkozása a tanításra is káros befolyást gyakorol. 68.654 gyermekre vonatkozóan állapította ezt meg a tanszemélyzet. A dolgozó gyermekek nemcsak szellemileg maradnak el. Az elerkölcstelenedés veszélye is fenyegeti ó'ket. A mindkét nembeli felnó'ttekkel való állandó együttlét erkölcstelenítően hat a gyermekekre. Leginkább áll ez a mezőgazdaságra, ahol a béresekkel meg a szolgáló leányokkal való állandó érintkezés, a velük együttlakás, a felügyelet és a nevelés teljes hiánya korán ismerteti meg a gyermekeket sok olyasmivel, amit jobb volna, ha nem tudnának. Ha a gazdasági fejlődésnek azt a tendenciáját látnánk, hogy a gyermekmunkát lassanként megszüntetni törekszik, akkor elegendő volna, ha a fejlődést siettetnénk. Mivel azonban a fejlődés éppen ellentétes irányú, olyan rendszabályok foganatbavételére kell törekedni, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági erők durva játékának korlátot szabjanak. A népegészség érdekét kell szembeállítanunk azoknak az érdekeivel, akik a gyermekmunkát egyre fokozottabb mértékben akarják igénybevenni. A berni nemzetközi munkásvédelmi konferencia. Szeptember 15-étől 24-ig ülésezett Bernben a második nemzetközi munkásvédelmi konferencia. A konferencián a Balkán-államokon és Dánián kivül képviselve voltak az összes európai államok. Jelen volt a tárgyalásokon az ausztráliai államszövetség képviselője is, de sem a tárgyalásokban, sem a szavazásokban nem vett részt. A svájci szövetségtanács két államszerződéstervezetet terjesztett a konferencia elé. Az egyik a fiatalkorú munkások éjjeli munkájának a megszüntetését, a másik a nők és fiatalkorú munkások 10 órás munkanapjának a megvalósítását célozta. A konferencia eredménye — sajnos — a várakozáson alul maradt. A konferencia a fiatalkorú munkások korhatárának megállapításánál nem fogadta el a tervezetekben javasolt 18 éves kort, hanem csak 16 évben állapította meg a korhatárt. Igen sok kivétellel és igen hosszú átmeneti idővel törte keresztül a tilalmat. A 10 órás munkanapnál is nagy engedményt tett a különórák engedélyezésével. A legjelentősebb rendelkezés ennél az, hogy 16 éven aluliak részére különórák egyáltalán nem engedélyezhetők. Egyébként a mostani határozatok az államokra nem kötelezők, s csak a két év múlván egybehívandó diplomáciai konferencia fog a kötendő nemzetközi szerződések ügyében határozni. A tárgyalások nem voltak nyilvánosak s így nincs hiteles tudomás arról, hogy kiknek az állásfoglalására történt az eredeti javaslatok elvetése és a korhatárnak 16 évre való leszállítása. Az osztrák iparosok szövetségének most tartott közgyűlésén azonban nyilvánosságra kerültek bizonyos dolgok, amelyekből megállapítható, hogy kik voltak a haladás kerékkötői. Az osztrák kormány ugyanis kiadta a svájci szövetségtanács javaslatát véleményezés végett a munkaadók szövetségének, amely nemcsak a maga részéről foglalt határozottan állást a tervezet ellen, de érintkezésbe lépett a magyar és német érdekeltséggel is azon célból, hogy a kormányaikra megfelelő befolyást gyakoroljanak. A II. nemzetközi mentőügyi és balesetelhárítási kongresszus f. évi szeptember hó 9—13-án ülésezett Wienben. A kongresszus 10 osztályra osztva tárgyalta a rendkívül gazdag tárgysorozatot. Az I. osztály a baleseteknél nyújtandó első orvosi segélyt, a II. osztály a laikusoknak az első segélyben való kiképzését, a III. osztály a városban és a sík vidéken szervezett mentéseket, a IV. osztály a vasúti, automobil és légi közlekedés kapcsán előforduló mentési ügyeket, az V. osztály a tengeri és parti mentőszolgálatot ismertette nagyszámú előadások keretében. Mind az öt osztály a mentés terén előforduló újabb intézményeket, módszereket, a mentésre szolgáló eszközöket s az első segélynyújtásra szolgáló, s arra alkalmas készülékeket, orvosi eljárásokat és módszereket tárgyalta. Az első helyen említett előadások újabb orvosi vizsgálatok, s ezek eredményéről adtak számot, míg az utóbb említett tárgyalások abból az alapgondolatból indúltak ki, hogy a balesetek folytán sérültek legnagyobb része a baleset,