Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

MunKásügyi Szemle 57 a legnagyobb rezervációval nyúlok a kritika fegyveréhez és nem merem megbolygatni a csak a saját lelkiismeretének felelős birói kognició szabadságát. Gyakorlatilag tehát nehéz a kérdéshez közeledni, elméletileg azonban annál könnyebb. Ha bizonyos elenyészően csekély százalékos teher növekedést meghalad ez a hyperszociális irányzat, amelynek a réme idézte elő, ha szabad logikusan gondolkoznom a reformáció in pejus szerencsétlen és reakcionárius orvoslási módját, akkor természetesen ez ellen, mint a pénzügyi egyensúlyt károsan befolyásoló tényező ellen védekezni kell. Leszek bátor alább a magam szerény véleménye szerint előadni, mi módon. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Mert ha a szociális biztosítás egész működését egy érzékeny mérleghez hasonlíthatjuk, amelynek egyik serpenyője bizonyos terheket bír el, tényleg óvakodni kell attól, hogy hyperszociális irányzat folytán túlterhelés ne álljon elő. Ha azonban ennek a mérlegnek a másik serpenyőjét is vizsgálat tárgyává tesszük, amelyikben a terhek viselésére szolgáló fedezet halmozódik fel és azt kell megállapítanunk, bogy antiszociális irányzat következtében a mérleg ezen serpenyőjéből az egyensúly fentartására szükséges mindig több és több részecskéje a fedezetnek lesz kiemelve, feltétlenül megbomlik az egyensúly akkor is, ha a másik serpenyőbe a legszigorúbban meghatározott terheket rakjuk csak bele. Miután pedig az Elnök úr által ezen kérdéssel kapcsolatban felállított azon tétel, hogy »a teljesítmények, amelyekből a terhek fedezhetők lennének, nem változtak«, sajnos, csak elméleti suppositio, foglalkozni kell a kérdésnek ezzel az oldalával is. Kétségtelenül kimutatható valóság, hogy a törvény, amely címe szerint csak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosításáról szól, tartalma és rendelkezései szerint valóságos népbiztosításnak indult, ma pár évi életbelépte után minden ilyen vonatkozásában meg van tépázva és meg van csonkítva. Az állam, mint legnagyobb munkaadó, minden alkalmazottját kivonta a törvény hatálya alól, a törvényhatóságok, községek és közintézetek stb. kivonulási processzusa folytonosan tart, az erdőtermelők alkalmazottai, a színházak személyzete éveken át tartó harcok után voltak csak belekényszeríthetők. A nagy vendéglők nagy ételgyárai nem ipari műhelyek,1) a bérházak liftjei nem biztosításra kötelezett üzemek.2) A m. kir. dohánygyárak raktárai nem biztosítási kötelezettség alá eső vállalatok.3f Lámpatisztogatási vállalatok, mert a lámpaüveg rendeltetése nem az, hogy a fényt kívülről befelé bocsássa át, hanem megfordítva belülről kifelé, nem biztosításra kötelezett vállalatok.4) Példaképeni felsorolásnak talán ez is elég. Sokkal veszélyesebbnek tartom tehát tisztelt teljes ülés ezt az irányzatot, amely a hyperszociális tendencával látszólag ellentétes'irányba haladó antiszociális erőt képvisel, de amely erőknek elkerülhetetlen komponense mégis az, amely teljes bizonyossággal elő fogja idézni azt, hogy megbomlik az egyensúly és a törvénynek a financiális bázisa megdől. Ezek után visszatérek oda, ahol előadásomat kezdtem, hogy hatalmas, bizalmat és megnyugvást keltő olyan igazságszolgáltatási szervezetet kell teremteni, amely a szociális érdekek összeségének jogszerű érvényre jutását lehetővé teszi és a békés fejlődés biztosítására alkalmas. A ma munkásbiztosítási választott bíróság neve alatt működő szervezetet önálló és független és csak ezen hivatásuknak élő kiváló birák megnyerésével kellene újjá szervezni. A hivatásos bírónak vezetése alatt a szociális igazságszolgáltatás az érdekeltség intenzív ítélkezési részvételével tartandó fenn. (Tehát segélyezési kérdésekben lehetőleg a szakmából vett munkás és munkaadó, orvosok és pénztár közötti vitás ügyekben az említettek között orvos szakbíró, veszélyességi osztályokba sorozás és hasonló vitás kérdések eldöntésénél technikai képzettségű szakbíró stb.) A szociális igazságszolgáltatás a szociális közigazgatástól elkülönítendő, azzal sem szolgálati, sem szervezeti, sem gazdasági közvetlen vagy közvetett függésbe nem hozható. A mai életképtelen, kicsi és senyvedő pénztárak helyett egészséges, életerős pénztári önkormányzati intézmények szervezendők. A községi ^közvetítés, posta és iparfelügyelet intenzív támogatásának biztosítása mellett. Én ennek a ') Á. H. 15. számú bizt. tanácsi hat. 2) Á H. 17. számú bizt. tanácsi hat. 3) Á. H. 11. számú bizt. tanácsi hat. *) Á. H. 6.725 912.