Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

58 kérdésnek megoldásánál 30, legfeljebb 40 erős pénztári központot képzelek, már pénzügyi szempontból is. Az állami felügyelet és ellenőrzés decentralizálandó. Az állam legfőbb szociális közigazgatása a hivatását képező felügyeletet, ellenőrzést és irányítást csak akkor töltheti be, ha a pénztárak működését azok mellé rendelt szociális felügyelők útján egységes elvek és intenciók szerint állandóan figyelemmel kisérheti. A mint nem képzelhető el a kormány végrehajtó hatalmának ellenőrzési működése csupán a minisztériumok bureauiból, hanem végzi azt főispánjai, szakfelügyelői, hivatalai révén szerte az országban. Amint nem képzelhető el az állami iparfelügyelet pusztán az állami ipari főfelügyelőség asztalai mellől, hanem ehhez az kell, hogy Brassótól Pozsonyig és Pécstől Kassáig figyeljék és ellenőrizzék az eleven élettel kapcsolatban az ipari fejlődést, úgy nem lehet célravezető és hatályos a szociális biztosítás felügyelete és ellenőrzése úgy, ahogy ma van szervezve. A központi felügyeleti hatóság ezen decentralizált végrehajtó szerveinek, nemcsak a pénztári önkormányzat működésének felügyelete és ellenőrzése volna hivatása a puszta megakasztás, megtiltás vagy megsemmisítés, szóval kassatórius jogkör, hanem igazi hivatása az irányítás és minden érdekeltnek, munkásnak, munkaadónak szociális közvédője kell, hogy legyen, akkor és abban az esetben is, ha akár a pénztár, akár a fél a törvény sérelme ellenére sem élne a rendelkezésére álló jogorvoslattal. Az intézménynek ez a szerve ezen a ponton kapcsolódnék bele organikusan a szociális igazságszolgáltatás szervezetébe. A reform által megkívánt átalakulás pénzügyi többletterhet a maival szemben alig okozna. Magának a szociális igazságszolgáltatásnak hatásköre kettős: 1. a szociális magánjogból, 2. a szociális közjogból eredő mindennemű jogvitákban dönteni. A szociális magánjog köréből eredő jogviták általánosságban az illető érdekeltség részvételét biztosító laikus bírói elem közreműködésével döntendők el. Ide tartoznék : a) a betegség esetére való biztosításból eredő jogviták; b) a baleseti kártalanításból eredő összes jogviták ; c) a munkaadók és pénztárak között akár a betegség esetére való biztosításból, akár balesetbiztosításból eredő befizetési megtérítési stb. jogviták; d) veszélyességi osztályokba való sorozásból eredő vitás ügyek; e) a napibérosztályokba való sorozásból eredő vitás ügyek ; f) a tagság jogának megállapítása ; g) a biztosítási kötelezettség kérdésében felmerült jogviták ; h) a munkaadó kártérítési kötelezettségéből eredő jogviták (12., 14., 68., 8i. §.); j) a pénztárak és orvosok ; k) a pénztárak és gyógyszerészek; l) a pénztárak és kórházak közötti jogviták. A szociális közjog köréből eredő jogviták ellenben általánosságban hivatásos szakbíróságok által döntetnének el. Ide tartoznék : 1. a pénztárak egymásközti viszonyából; 2. a pénztárak és az Országos Munkásbiztosító Pénztár közti viszonyból; 3. a pénztáraknak az állami felügyeleti hatóság decentralizált szervei és végül 4. a pénztárak és az állam legfőbb felügyeleti ha.ósága közti viszonyból származó jogviták, valamint 5. a munkásbiztosítási vétségek és hihágások ügyei. A szociális magánjogból eredő vitás ügyekben hármas tanács dönt (egy szakbíró és két laikus) felebbezés esetén a legfőbb munkásbiztosítási bíróság ötös tanácsban végérvényesen dönt (három szakbíró és két laikus). A szociális közjogi természetű vitás ügyekben az 1—3 alatti jogvitákban a legfőbb munkásbiztosítási bíróság három szakbíróból, a 4 alatti jogvitában öt szakbíróból álló tanácsban végérvényesen döntene. Végül a munkásbiztosítási választott bíróságok első fokon mint egyes bírák döntenek a munkásbiztosítási vétségek és kihágások ügyeiben, amelyekben feleb-