Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

Munkásügyi Szemle 55 sorozás tekintetében felmerült jogviták közigazgatási bíráskodás kérdésének bírálatát, a mivel később, némi összefoglalással kívánok foglalkozni, rátérek a betegségi segélyek és baleseti kártalanításokból eredő, a biztosítottak és a pénztárak közt támadó jogviták elintézésére hivatott szervezetnek, a munkásbiztosítási választott bíróságoknak bírálatára. Ezt tartom nevezetesen azon ma még embrionális szervezetnek, amelynek alapos, széleskörű és modern kifejlesztésével megteremthető az a szakbíróság és az igazságszolgáltatás azon szerve, amely a szociális biztosítás minden jogszerű érdekét biztosítani és kielégíteni hivatott és alkalmas. A fejlődés mai stádiumában ez, a munkásbiztositási választott bíróságról nem mondható el. Hogy hivatásának és a hozzáfűződő jogos várakozásoknak nem felelhet meg, annak egyik alapvető oka a szervezet kiépítetlenségében fekszik. A munkásbiztosítási jogszolgáltatást csak úgy mellékesen, a rendes agyat és testet megörlő bírói foglalkozáshoz csapott ráadásképpen szolgálni nem lehet. Egy másik nem kisebb jelentőségű és következményekkel járó oka az, hogy az igazságszolgáltatás legfontosabb alaptörvénye az 1869 : IV. t.-c. éppen a legfelsőbb munkásbiztosítási választott bíráskodásnál figyelmen kivül hagyatott. Ennek az alaptörvénynek az 1. §-a így szól: »Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatás, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.« Mindenféle kazuisztika mellőzésével elég legyen konstatálni azt a tényt, hogy minden jogállamban ezen egymástól mennél messzebb szétválasztott testvérpár nálunk egy fedél alatt lakik és előszeretettel viseli egyik a másiknak a talárját. Végül csak példaképpen legyen szabad reá mutatnom árra a lehetetlen és megbénító gazdasági és pénzügyi függőségre, a miben a munkásbiztosítási választott bíróságok a pénztárakkal, az Országos Pénztárral és végül a budgetirozási jóváhagyás révén a Munkásbiztosító Hivatallal szemben vannak. Kapcsolatba hozva ezt az adminisztrációval szemben felmerülő, sokszor kellemetlen és a bírói működésre — emberileg érthetően visszaható súrlódásokra — meg kell értenünk a mai helyzet tarthatatlanságát. Az eddigiekből levonható következtetések csoportosítását előadásom végére tartva fenn, foglalkozni akarok azzal a kérdéssel, hogy vájjon a szociális igazságszolgáltatás feladatait megoldotta-e teljesen akkor, és betölti-e hivatását azzal, amidőn kimerül azon jogviták eldöntésében, amelyek egyrészt a pénztárak, másrészt a pénztár tagjai között akár a segélyezés, akár a teherviselés vitás kérdéseiből támadnak ? Ezen kérdés alaposabb vizsgálata után, annak a megállapításához kell érnünk, hogy igenis vannak és lehetnek olyan jogviták, amelyekhez képest bármilyen nagy segélyezés vagy megtérítési kérdés elenyésző szerény jelentőséggel bír és amelyek támadhattak és támadtak pénztár és pénztár között, pénztár és Orsz. Pénztár között, végül ezek és az állam között, amely legfőbb felügyeleti, ellenőrzési és irányító akaratát egyszerűen közigazgatási hatalmával juttatja érvényre. Ismét kerülve minden aprólékos részletezést, egyszerűen utalok az Orsz. Pénztár és az Állami Hivatal között a 6 vagy 7 napra szedhető járulék kérdésében felmerült jogvitára, amely 1908 aug. 1-től 1910 jan. l-ig a pénztárak becslése szerint egymagában kb. 8 millió korona veszteséget, illetőleg kárt okozott. Vizsgálódás tárgyává kell tehát tennünk azt, hogy az ilyen természetű jogviták elintézésére a jelenlegi út, a közigazgatási omnipotencia, és a hatalomnak autokrata használata tartandó-e fenn, vagy amennyiben ez az út nem alkalmas arra, hogy mindenféle jogszolgáltatás egyedüli feladatát az általános megnyugvást előidézze, nem-e szükséges gondoskodni arról, hogy ezen jogviták is külön bírói döntés és hatáskör tárgyává tétessenek? Erre a felvetett kérdésre nem nehéz válaszolni akkor, ha párhuzamba állítjuk a szociális biztosítás feladatait végző pénztári önkormányzatot és az efelett felügyeletet és ellenőrzést gyakorló Állami Munkásbiztosítási Hivatalt, a saját belügyeiket önkormányzati alapon ellátó törvényhatóságokkal és az ezek felett felügyeletet és ellenőrzést gyakorló kormány közötti jogviszonyok törvényes szabályozásának állapotával. Ezen analógia felállítása után legyen szabad az én csekély súlyú egyéni véleményem teljes mellőzésével egyszerűen idéznem a m. kir. közigazgatási