Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről
54 Munkásügyi Szemle Ismeretes, hogy a törvény az alkalmazott és a munkaadó, továbbá a pénztár és a munkaadó közötti és a betegség esetére való biztosításból eredő befizetési és megtérítési kötelezettség iránt vagy a balesetbiztosítási díjak iránt felmerült jogvitákat az elsőfokú iparhatóságok hatáskörébe utalta. Az iparhatóság előtti eljárás rendszerint a pénztárral szemben álló fél iniciativájából indul meg. Ritkább esetben a pénztár a panaszos. A gyakorlatban most már az eljárás a következőképpen bonyolódik le. Tisztában lévén vele mindenki, hogy az iparhatóság határozatának végérvényes szankciója nincsen, alaposabb és mélyebb kontradiktórius eljárás az iparhatóság előtt nem fejlődik ki. Aki a panasszal élt ezt legtöbbször csak azért leszi, hogy ezzel a behajtási eljárást felfüggessze, hogy időt nyerjen. Az ezerféle közigazgatási teendővel túlhalmozott iparhatóság, miután nincs menekvése az eléje kerülő panasz elintézése elől, egy formaszerinti tárgyalás keretében meghozza véghatározatát, amelyet rendszerint a tiszteletreméltó kevés kivételektől eltekintve a pénztár képviselője csinál meg vagy diktál le és a határozattal meg nem elégedő fél megy a törvény rendes útjára. Ott pedig, ahol a pénztár és az iparhatóság között a bizalom és a barátság nem valami nagy, mindig akad egy miniszteri vagy állami hivatali rendelet, amit az ellenfél diktál le, mint a születendő határozat anyagát és megy a pénztár 15 nap alatt a törvény rendes útjára. Aki tisztában van azzal, hogy az 1907 : XIX. t.-c. egyik legnehezebb törvényünk, amelyből eredő jogviták eldöntéséhez felületes, fegyelmezetlen vagy egyszerűen más munkával agyonhalmozott elme nem lehet alkalmas, az a jogszolgáltatásnak ilyen módszere felett nem csudálkozhatik, de viszont kell, hogy kiváltsa azt a meggyőződést, hogy a feleknek, a pénztáraknak, de főleg magoknak az iparhatóságoknak legfőbb törekvése és érdeke az kell, hogy legyen, miszerint ezen vitás kérdések elintézésére szolgáló szervezetből az iparhatóságok kikapcsoltassanak. Ilyen, minden érdekeltet feleslegesen terhelő és megnyugvást nem biztosító előzetes eljárás lefolytatása után, kerül a jogvita a rendes bíróságok döntése elé. Amidőn a rendes bíróságoknak a szociális jogszolgáltatás terén kifejtett működéséről emlékezem meg, nem tehetem azt másként, mint a legnagyobb tisztelettel és azon meggyőződéssel, hogy az intézmény részéről őszinte hála illeti meg azon birákat, akik a szociális biztosítás végleges dekompoziciója elé a törvény intencióját ál értő Ítéleteikkel védőgátat emeltek. Alig van munkásbiztosítási jogvitát eldöntő birói Ítélet, amely intenzív módon ne adna kifejezést a törvény nemes és humánus alapgondolatának és ne sejtetné és ne istápolná azt a távolba ható erőt, amit a gazdasági harc sebesültjeiről és elesettéiről való gondoskodás eszméje kifejez. És itt, méltóztassék megengedni nekem azt, hogy mint ezen judikatura megépítésének munkájában részes egyszerű napszámos megemlékezzem egy nagy magyar bíróról, aki tudásának kiválóságával és szociális érzéssel telt lélekkel foglalkozott a munkásbiztosítás kérdéseivel és akinek az emlékezetét a m. kir. Kúria azon ítéletei, amelyeknek szellemi szerzője néhai Márkus Dezső volt, hosszú Jdeig meg fogják őrizni. És mégis — igen tisztelt teljes ülés — kifejezést kell adnom azon meggyőződésemnek, hogy a magyar bíróságok minden kiválósága mellett is, a jelenlegi és még kevésbé a közel jövőben kialakuló igazságügyi szervezetbe belédobva, a szociális jogszolgáltatás érdekei kielégítést nem nyerhetnének. Minden részletezést lehetőleg kerülve, csak arra vagyok bátor felhívni a figyelmet, hogy az új polgári perrendtartás küszöbön álló életbeléptetése után az alsóbiróságok megháromszorozódó érdemleges és a bizonyára évekig tartó átmenettel még megnehezített munkájának taposómalmába végzetes szerencsétlenség volna beledobni a munkásbiztosítás minden fontos érdeke feletti döntés jogát. De igenis kötelesség minden értékes tapasztalatnak lehető biztosítása mellett gondoskodni olyan szakbiróság megteremtéséről, amely ezen érdekek védelmére egyrészt, másrészt pedig egyéb közigazgatási és köztörvényi bíróságoknak ezen tőlük mégis mindig idegen szakkérdések megoldásának átvételével ezek tehermentesítésére is egyaránt alkalmas. És most átugorva az Országos Munkásbiztosító Pénztár és a munkaadók között a balesetbiztosításból eredő járulékok és veszélyességi osztályokba való