Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

53 az elsőfokú választott bíróságoknak végérvényes hatásköre legyen az ügyek egy részében. Ezt talán valami értékhatártól lehetne függővé tenni. Evvel jár az Állami Munkásbiztosítási Hivatalnak tehermentesítése. Ez az ügyeket bizonyos nyugvóponthoz is juttatná, ami egyformán érdeke a pénztáraknak, a bíróságoknak és a tagoknak is. Ennélfogva attól sem zárkózom el, — ez azonban kétségtelenül törvénymódosítást igényel, azonban gyakorlatilag tényleg megvalósítjuk — hogy olyan esetekben, mikor bírói ítélet állapítja meg a járadékigényt, akkor hosszabb időn át a 94. §. alkalmazásának helye ne legyen. A bíróság elé utalandónak tartanám azt, amit a törvény most kizár, nevezetesen az egyezségkötést, de csakis bírói kautélával. Ezzel a balesetbiztosításra kötelezetteknél egy bizonyos megnyugvás érzete fejlődhetnék ki. Ami az eljárás egynéhány részletét illeti, én éppen abból a szempontból, amit az előadó úr említett és ami kétségtelenül fontos szempont, mert szükséges, hogy a bíróságnak meglegyen a maga tekintélye és a bírói ítéletekben való megnyugvás, azt tartanám szükségesnek, hogy — amit némely választott bíróságnál tapasztaltunk, — az ítéleteket már oly kautélával szövegezzék, amelyek annak sérthetetlenségét biztosítják, illetőleg a módosítását nem tüntetik fel olybá, mintha az az ítélet hatályában megrendülne. Nevezetesen arra gondolok, hogy mindig a 94. §-ra utalással már az ítélkezés szövegébe azt veszik, hogy ezt a járadékot megállapítják addig, amíg az Országos Pénztár a 94. §. alapján újabb határozatot nem hoz. Evvel a további végrehajtási komplikációk is kikerülhetők. Ez a végrehajtási eljárás a legszerencsétlenebb rendszer a választott bírósági eljárásban. Nem fordult elő eset, és nem szabad, hogy eset előforduljon, hogy az Országos Pénztár egy ilyen ítélet végrehajtását megtagadja. Ha késedelem van, erre a törvény felügyeleti úton kielégítő kautélákat biztosít. Nagyon érdekes kérdés van most per alatt; van egy választott bírósági ítélet, amely megállapítja a járadékot és kimondja annak végrehajtását. Az a helyzet állott elő azonban, hogy mi bizonyos idő múlva újabb felülvizsgálat alapján a törvény 94. §-a értelmében újabb kártalanítási eljárást folytattunk le és az ítéletben megszabott járadéktól eltérő járadékot állapítottunk meg. Az illető azt mondotta, hogy itt van egy végrehajtható ítéletem és mit sem törődve az újabb határozattal, annak végrehajtását fogom kérni; az ügy folyamatban van, és bár én magam is azt hiszem, hogy ez az illető nem nyeri meg a pert; de hogy ilyen eshetőség felmerülhet, kívánatosnak látszik, hogy a végrehajtási eljárás reformáltassék. Még egy pont van, amely megvitatás tárgyát képezte, nevezetesen a közvetlen kereset kérdése. Az a mód, ahogy a közvetlen kereset konstruálva van, az nem nyújtja a védelmet a sérülteknek és nem is nyújthatja. Egyetlen eset sem volt, hogy a választott bíróság abban a helyzetben lehetett volna, hogy a közvetlen keresetet érdemileg elbírálhatta volna, sőt miután a választott bíróság inkább van a formákhoz kötve, és mint bírói testület sokkal nagyobb kautélákkal kell az ügyet előkészítenie, már ezért is az látszik kidomborodni, hogy így még tovább kell, hogy tartson az ügy előkészítése. E tekintetben a felügyeleti orvoslás kielégítő biztosítékot nyújt. Ezek voltak szerény megjegyzéseim a választott bírósági eljárásra vonatkozólag ; fentartva mindig azt az álláspontomat, hogy ez nem jelenti azt, hogy a törvénynek gyors és sürgős reformja égetően szükséges, hanem, hogy egy reformilás esetén micsoda szempontokat kell kiemelni. Dr. Halász Aladár az Országos Pénztár ügyész-titkára: Előre is jelezni kívánom azt, hogy engem is a szociális igazságszolgáltatás progresszív kifejlesztésének gondolata vezet. Magam is azt tartanám helyesnek, hogy az erre szolgáló intézmény hatalmas igazságszolgáltató szervezetté fejlődnék, amely minden jogszerű szociális érdek érvényesítésének és megvalósításának alapja és biztos támasza legyen. Kiindulási pontom tehát ugyanaz, mint Vályi elnök uré. A következtetéseim azonban bizonyos tekintetben merészebbek az övénél, amire engem azok a közvetlen és eléggé bő tapasztalataim bátorítottak, amelyeket a munkásbiztosítás érdekében végzett hivatásszerű munkám folyamán gyűjteni szerencsém volt. Első sorban foglalkozni kívánok annak a bírálatával, hogy az érvényben levő törvény szerint provideált vitás kérdések eldöntésére rendelt közigazgatási és birói fórumok mennyiben töltik be rendeltetésüket és azok működésének gyakorlati részét is birálat tárgyává téve, kutatom az okokat, hogy ezek közül melyik, mennyiben vagy miért nem vált be.