Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

52 Munkásügyi Szemle ságnál, jóformán kizárólag így van és csak esetleg a budapesti választott bíróságnál nem. Ennek a rendszernek a megváltoztatását már most indokoltnak és helyesnek tartom annál is inkább, mert ez nem törvényes rendelkezés és így mód van a szabályzat változtatására. A további szervezeti kérdés volna, ami ebből önként folyik, hogy a bíróság létszámának a leszállításával talán gyorsabbá lehetne tenni a bíráskodási eljárást, sőt attól sem zárkóznék el, hogy egész kis jelentőségű ügyekben egyéni bíráskodás hozassák be, mondjuk minden hó első vasárnapján a pénztár székhelyén kiszálló bíróság legyen, mint az angol bírói rendszerben. Azonban a jogegység biztosítása végett kívánatos volna, ez esetben és talán más esetekben is valami olyan hatáskört biztosítani, akkár az ottani bíróság valamely tagjának, vagy az Állami Munkásbiztosítási Hivatalnak, ami a jog más területén most a koronaügyészt megilleti. Bátor vagyok még egy momentumra kitérni, amelyre elnök úr nagyméltósága rámutatott, hogy különösen a tekintetben mondanánk meg a véleményünket, vájjon a bíráskodási gyakorlat anyagi szempontból nem olyan természetü-e, amely a törvény keretein való túlterjedés kritikáját vonhatja maga után. E tekintetben magam részéről, abban a véleményben vagyok, hogy itt a bírói gyakorlat a törvény kereteinek olyan messzemenő értelmezést adott, amely lényegesen több, mint azok a minimális segélyezések, amelyek a törvény keretében megvannak. És e tekintetben a megjegyzések tulnyomólag a baleseti perekre vonatkoznak. És itt vannak anyagi szempontból a legnagyobb jelentőségű dolgok is, amelyek viszont talán a jogi kérdések szempontjából a legkevesebb nehézségeket nyújthatják, miután az esetek túlnyomó részében kizárólag a munkaképesség csökké nésének °/°-os foka az, ami vitás. Ez az, ahol véleményem szerint a választott bíróságok rossz szociálpolitikát csinálnak és pedig rosszat, mert a biztosítás nem segélyezés, sőt kizárja azt. A biztosítás egy olyan közgazdasági fogalom, amely természeténél fogva csak azt engedi meg, hogy a szenvedett kár téríltesék meg. Nem akarom, hogy félreértés tárgya legyen az én felszólalásom, mert én a legnagyobb és a legmelegebb szimpátiával viseltetem a munkásosztály azon törekvése iránt, amelylyel anyagi helyzetüket javítani akarják; ezt okos, helyes, igazságos és célszerű törekvéseknek tartom; ellenben kizártnak tartom, hogy ez a törekvés a biztosítás terén érvényesülhessen, mert ez egészen más lapra tartozik. Az a véleményem, hogy közgazdasági alapprincipiumok ellen jó szociálpolitikát csinálni nem lehet. Ha a közgazdasági alapprincipium az, hogy a szenvedett kár megtéríttessék, ezen túlmenőleg szociálpolitikát csinálni nem lehet. Utalok arra, hogy Németországban is, de Ausztriában is maga a szociáldemokrata szervezett munkásság, — mert ott ugyanígy indultak a dolgok, — ezt észrevette és ettől az irányzattól eltért, mert a biztosítás nem az a terrénum, ahol a különben nézetem szerint jogos anyagi igények kielégítést nyerhetnek. Igenis szociálpolitikát lehet csinálni a munkásbiztosítás és annak bírói fórumai előtt is és ez terjedjen ki arra, hogy a biztosítás köre minél szélesebbre terjesztessék ki és a balesetelhárítás terén szintén alkalmas princípiumok állíttassanak fel. Amire az előadó úr is utalt, hogy a mi munkásbiztosítási gyakorlatunk túlhaladja a németet, ez faktum. Az én számításom szerint hazai értékelési gyakorlat körülbelül 30%-kal haladja meg a német gyakorlatot. Ez nemcsak a választott bíróságok működésére vonatkozik, hanem ez a momentum már az Országos Pénztár gyakorlatában is kifejezésre jut. Egy megjegyzés hangzott el, amely arra utalt, hogy a bíróság úgy sem utalhat teljes kártalanítást, mert a törvény csak 60°/o-ot engedélyezhet. Ez tény, de ha a törvény teljes kártalanítást adna, akkor ez egyenesen felhívás volna az öncsonkításra. A legsúlyosabb esetekben tehát tényleg nem tudunk teljes kártalanítást nyújtani, és előbbi megjegyzéseim az aránylag könnyebb természetű sérülésekre vonatkoznak. Egy esetben, sajnos, egész unintelligens román famunkásoknál kénytelenek voltunk vizsgálatot folytatni azért, mert ott öncsonkítások gyannja merült fel, még a mai rendszer mellett is. Ez egy olyan momentum, amely a legnagyob mértékben antiszociális. Ha mi jó szociálpolitikát akarunk csinálni, akkor a balesetek elhárítása és a balesetbiztosítási kötelezettség kiterjesztése tekintetében csináljunk szociálpolitikát. Egyebekben azt tartom jó szociálpolitikának, ha arra törekszünk, hogy a munkabér legyen magas, ne pedig a járadék. Hogy a bíróságok hatásköre az eljárás szempontjából milyen terjedelmű legyen, az elmondottakból világosan látható, hogy nem zárkózom el attól, hogy