Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

Munkásügyi Szemle 51 Már most az elsőfokú választott bíróságok hatáskörének kiterjesztését nemcsak a már felsorolt szempontokból találnám indokoltnak, hanem arra is, amire részben az előttem szóló előadó úr is hivatkozni látszott, nevezetesen az Állami Hivatalnak tehermentesítése céljából. Ma az Állami Hivatal nincs abban a helyzetben, hogy a sürgősség követelményének megfelelhessen, mert az ügyek, amelyek ma elintéztetnek, néha egy és félévesek is. Evvel kapcsolatban azonban a szervezeti kérdéseknek az elsőfokú bíróságok helyes működését kell biztosítani. Tényleg az elsőfokú bíráskodás természeténél fogva területileg lévén tagolt, arra kell a súlyt helyezni, hogy a jogegység és a bíráskodásban megnyilvánuló következetesség biztosíttassák és ezt még sokkal jelentősebbnek és szükségesebbnek tartom, mint a magánjogi bíráskodás terén, mert ott mindenki, hogy úgymondjam a saját szakállára vél igényeket támasztani, ellenben itt egy olyan igénykörrel állunk szemben, amelyet a törvény magállapít és elég szigorúan körülhatároz. Pl. egy bizonyos értékelésnél Budapesten 12%-kal értékelnek egy baleseti következményt, a szociális igazság nem engedi, hogy az máshol 80"/o legyen, vagy, és így a példa még helyesebb, ahol 80%-kal helyesen értékelnek egy baleseti következményt, ott a szociális igazság nem engedi meg, hogy az máshol 12°/o-kal értékeltessék. Ennélfogva a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy tulajdonkép a bíráskodás állandóságát nyújtó elemeket kell nagyobb mértékben biztosítani. Ennek egyik módja, amit az előttem szóló említett. Én is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a választott elem számának redukálása szükséges. Talán ehhez hozzá is járulhatnánk annál is inkább, mert a felső fokon csak így lehet igazán a következetes egység biztosítása, mert csak így lesz a tanács állandó elemeinek száma többbségben, mert ma lehetséges, hogy ugyanaz a tanács, amelyben ugyanazok az állandó tanácstagok vannak, ugyanolyan ügyben ugyanazon előterjesztéssel ítélkezést akar gyakorolni, azonban ez az ülnökök változékonyságánál fogva felborul és más ítélet jön ki, mint amely helyes és igazságos lenne. Hozzájárul ehhez amit élesen megvilágított az előttem szóló, hogy a választott bíróságok választott elemeinek szakmabeli gyakorlata a mi ipari viszonyaink csekélységénél fogva nem valósul meg az életben, úgy, hogy tényleg a legheterogénebb szakmák képviselői mondanak ítéletet. Ezen azonban nagyon nehéz változtatni még azon módozatok mellett is, amit Pap Géza osztálytanácsos említett, mert hiába keressük mi ott a szakmabeli ülnököt, ahol valamely szakma képviselve nincs. Igen érdekes példára mutathatok rá. Az Országos Pénztár a maga hatáskörében a balesetkártalanítási ügyek elsőfokú elbírálásánál szintén szakmabeli csoportokat létesített és csak a legnagyobb nehézséggel tudtuk a Budapesten létező közgyűlési kiküldöttek, igazgatósági, elnökségi kiküldöttek, sőt még a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár kiküldöttei és pótkiküldöttei köréből a tervezett 10 szakmabeli csoportot megalkotni és azt az érdekes megfigyelést tettük, hogy bizonyos indusztriális szakmák vannak túlnyomólag képviselve, így pl. a nyomdászok javarészét teszik a szakmáknak ; az építőiparból, amely pedig igen nagy munkáslétszámot foglalkoztató ipar, csak egyetlen tagunk volt és az sem tényleges munkás. Ez mindenesetre kívánatossá teszi, hogy esetleg az alapszabályok útján a törvénynek az a rendelkezése, amely a kisipar, gyáripar és kereskedelem kategóriáinak képviseletét biztosítja, tovább részleteztessék, hogy legalább a fontosabb ipari szakmák megfelelő képviseletet nyerjenek. Azonban nemcsak ebben és nemcsak ezáltal várom ezt az állandóságot és a jogegységre való törekvést biztosíthatni, hanem abban is, hogy az orvosok alkalmazásának a rendszere módosíttassák. Én a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, hogy az orvosok bizonyos turnusokban váltakozva szerepelnek és hogy az összes orvosokat az eljárási rendelet értelmében bevonják ebbe a gyakorlatba. Saját tapasztalatomból hozhatok fel erre nézve esetet. Két lábsérülési eset volt, amelyeknek tárgyalásánál részt vettem. Mind a kettő teljesen hasonló volt: a ballábnak a térdizület alatt hét centiméterrel való amputációjáról volt szó. Az egyik egy kb. 17 éves fiatalember volt, a másik egy idősebb kb. 55 éves férfi volt. Mind a kettő részére az Országos Pénztár 70u/o-ot állapított meg. Az egyikben a soros orvos véleménye az volt, hogy a 70°/o-nál magasabb legyen a járadék, legyen 80°/0 mert az orvos is így vélekedett és a másikban, a súlyosabban, ahol az 55 éves ember a legnagyobb nehézséggel két mankóval járt, egy másik azt mondta, hogy a 70% elég és a bíróság így ítélt. Miután tényleg rámutatott már az előttem szóló úr is, hogy a szakmabeli jártasság hiányánál fogva túlnyomó mértékben az orvosi vélemények válnak irányadókká; a vidéken, tehát 96 bíró-