Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XVI. ülés, 1913. június hó 13-án

Munkásügyi Szemle 573 építő vállalkozó által be nem fizetett járulékokért az építtetőt is felelőssé teszi. Az otthonmunkásnál a megbízót lehetne talán felelőssé tenni. Súlyos bajnak tartom azonban én is az ipari és mezőgazdasági munkások között mutatkozó különböző elbánást. Hogy a szomszédállamokkal való összehasonlítás eredménye világosabb legyen, meg kell állapítanom, hogy a segítségnyújtás határa dolgában hátrább vagyunk a németeknél, akik fél évig nyújtanak segítséget, de akik orvosi és gyógyszerellátást, szemüvegeket és más kisebb segédeszközöket nyújtanak csak a törvény értelmében a rendes segítésen kívül és csak az alapszabályok állapíthatnak meg nagyobb segédeszközökhöz való beszerzés esetében hozzájárulást a pénztár részéről, míg mi az egész költséget fizetjük. Nagyon életrevalónak tartom azt a német rendszert, hogy táppénzt csak a 4-ik naptól fogva adnak és inkább a segítés végső határát tolják ki távolabbra, így gondoskodván a már régebben betegeskedő és a segítségre ennélfogva bizonyára inkább rászoruló tagjaikról. Mellesleg említem meg, hogy a német törvény, amely általában mint modern mintatörvény ismeretes, vasárnap és ünnepnapra szóló segítést nem ad, csak megengedi a pénztáraknak, hogy amennyiben megfelelő anyagi eszközzel rendelkeznek, vasárnapra és ünnepnapra is adhatnak táppénzt, míg nálunk ez a segélyezés rendszeres és a törvényen alapszik. Ha ilyen módon a tagok ellátását kielégítőnek s a külfölddel való összehasonlításnál helytállónak tartom, számolnom kell a fejlesztés esetén mutatkozható tehertöbblettel, illetve a ma fennálló terhekkel is. Nálunk a segélyezési kiadásokból egy tagra 1911-ben 26"02 korona esett, Németországban 1910-ben 27*36 korona, bár ott a munkabérek jelentékenyen magasabbak s így a %-os megterhelés kisebb. Ez nálunk a munkabér 3*5u/°-a, náluk főként 2—3°/o-a között mozog. És a mi munkaadóink ennek a magasabb °/o-nak a felét fizetik meg, míg a német munkaadó az alacsonyabb °/o egyharmadrészét és ebben a segítségben benne van 13 heti baleseti segély, a mi 10 heti segélyünkkel szemben, ami pedig szintén a baleseti költségeket teljesen a sajátjukból födöző munkaadók terheit csökkenti. Ezen a téren nálunk óriási az emelkedés. A segélyezési kiadások nálunk 1901-től 1909-ig 11*12 koronáról 18-96 koronára, vagyis 70*5°/o-kal emelkedtek tagonként. A kezelési költségek ugyanakkor 1'88 koronáról 3'15 koronára, vagyis 67*5%>-kal emelkedtek. A munkások terhei itt alig változtak, mert 1901-ben 2/s részben fizettek 7-42, illetőleg 1*26 koronát, ma 9 48, illetve 1*58 koronát. Az emelkedés 33°/o- A munkaadók ellenben fizettek 370, illetőleg 0'63 koronát, ma 9*48, illetve 1'58 koronát, emelkedés tehát náluk csaknem 200%. Ebben a tekintetben hivatkozni szokás ugyan az áthárítás teóriájára, mondván azt, hogy a munkaadók ezeket a kiadásokat mindig áthárítják az építtetőkre, vagy a megbízókra, de ezt az áthárítást a végletekig nyújtani nem lehet, mert hiszen az adómegterhelést sem lehet a végletekig a fogyasztó közönségre áthárítani és így a kormányoknak sohasem jut eszébe, hogy határtalanul terjeszkedjenek az adó tekintetében. 1901-ben az összes pénztárak összes járulékbevétele 8,622.000 koronát tett ki, egy tagra 13*81 korona esett. 1909-ben már 21*99 és 1911-ben 26*02 korona esett egy tagra. S mivel azóta a 2°/o-os járulékfizetés megszűnt, ez az átlag bizonyára jelentékenyen emelkedett. Németországban 1911-ben horribilis, 428,309.700 korona tagjárulék-bevétel volt, vagyis tagonként 29*50 korona, ennek fizették a munkaadók 73-át, vagy 9*83 koronát fejenként, míg a mi munkaadóink 13*01 koronát, vagyis a németországi megterhelésnek másfélszeresét fizették. Az igaz, hogy a németeknél a járulékon kivül 18,533.700 korona kamat stb. bevételük is volt a pénztáraknak, míg nálunk a kamattétel a kifizetések oldalán jelentkezik. Ausztria biztosítottjaira 1907. és 1909. között átlag 21*50 korona járulékbevétel esett tagonként, aminek a munkaadók egyharmadát fizették, tehát alig többet 7 koronánál. Ebben a tekintetben Ausztria munkaadóival szemben a magyar munkaadók igen rossz helyzetben állanak, amennyiben a megterhelésük sokkal jelentékenyebb az osztrákokénál, annak közel kétszerese. Ezzel a nagyobb betegsegélyző-hozzájárulással a magyar munkaadók megfizetik már a rokkantsági költségeket is és ezt főként a családtagok gyógyítása okozza, akiknek ellátása pedig állami feladat. Mégis nálunk a munkaadókat okolják a pénztárak minden bajáért. Holott a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár jelentése szerint az 1912-ben ott érdekelt 23.072 munkaadóra a 9,222.417 korona járulék-előírásból a betegségi-