Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A vélelmezett törvényes gyermekek kártalanítási igénye

564 Munkásügyi Szemle egyszersmind a díjak utólagos behajtása iránt haladéktalanul intézkedjenek, hogy a törvény kötelező rendelkezéseinek ez úton is minden irányban érvényt szerezzenek. A munkásügyi bizottság jelentése. Az Állami Hivatal jelentése kapcsán a képviselőház munkásügyi bizottsága ezt a jelentést terjesztette a képviselőház elé. »Az Országos Pénztár anyagi helyzete 1909. év végén a lehető legsivárabb volt 1,800.000 K adósság, több mint két millió korona járulékhátralék, melynek legnagyobb része idővel behajthatatlanná vált. Ezekhez csak azt említjük fel, hogy az Országos Pénztár összes adminisztratív (orvosi és kezelési) kiadásai 1909. évben több mint két millió koronát tettek. Az ilyen gazdálkodásnak természetesen a biztosítottak adták meg az árát, mert a pénztár igyekezett a járadékot lehetőleg leszorítani. Az 1909. év statisztikája szerint 5.032 balesetet szenvedőnek összesen 876.107 K fizettetvén ki, átlagosan mindössze 176"92 K esett egy egyénre, ami bizony a megélhetésre elégtelen. Még rosszabbak voltak a viszonyok az özvegynek halálos baleset esetén fizetett kártalanítás tekintetében, ami — az átlagbér 20% lévén — 1909-ben 200 K-t sem tett ki. Mivel ily csekély összeg a megélhetésre kevés s elveszteni még sem akarja, vadházasságra lép. Hogy ez erkölcsileg mily káros hatású, különösen az első házasságból származó gyermekekre, mindenki előtt világos. Ezért sokkal helyesebb volna az egy összegben való kártalanítás. Ilyen segélyezés mellett a balesetbiztosítás nem éri el célját s a munkásnak nyújtott segély semmiképpen sincs arányban azzal az óriási megterheléssel, mely e címen indusztriánkra hárul. A kerületi pénztárak helyzete az 1909. év végén talán még rosszabb volt az Országos Pénztárénál. A zárszámadás látszólag még kielégítő eredményeket mutat — bár számos pénztár számadása és pedig többnyire a legnagyobbak, kezelési hiánynyal zárták le mérlegeiket — a valóságban azonban ennél sokkal szomorúbbak a viszonyok, mert a járulékhátralékok összege az év végén 4 millió koronán felül emelkedett. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sok pénztár fizetési zavarokba jutott és segítségért az amúgy sem kedvező anyagi viszonyok között lévő Országos Pénztárhoz fordult. A kerületi pénztárak anyagi helyzete hanyatlásának okait a következőkben véltük megtalálni: 1. Elsősorban a helytelen és lanyha adminisztráció. Egy hivatása magaslatán álló, pontos és erélyes adminisztratív személyzet mellett nem lett volna lehetséges az, hogy a járulékhátralékok folyton növekedjenek. 2. Az adminisztratív költségeknek óriási mértékben való felszaporodása. Az orvosi költségek 3,048.121 K-t, a kezelési kiadások pedig 2.800.657 koronát tettek, ami az összes bevételek 36°/«-ának felel meg.« A jelentést kísérő előadói beszédet már a mult számunkban ismertettük. Gyáriparosok a munkásbiztosításról. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének mult hónapban tartott igazgatósági ülésén, mint már említettük, szóba került a munkásbiztosííás reformja is. A »Magyar Gyáripar« július 1-én megjelent száma részletes tudósítást közöl e tárgyban lefolytatott vitáról. Közli báró Hatvány Józsefnek levelét, amelyben ismételten felhívja a figyelmet 1905-ban közzétett tanulmányára, amelyben előre látta már mindazokat a bajokat, amelyek most utólag bekövetkeztek. Borbély Lajos a Rimamurányi r.-t. igazgatója, a képviselőház munkásügyi bizottságának elnöke, szintén írásban terjesztette be a munkásbiztosítás reformjára vonatkozó elaborátumát. Megállapította munkájában, hogy ha nem akarjuk a munkásbiztosítás csődjét, úgy a törvény sürgős és gyökeres reformjára van szükség. Az eredménytelenség okául a gyakorlati élet követelményeit figyelmen kivül hagyó anyagi intézkedéseket, főleg azonban a hibás szervezetet és a drága adminisztrációt hozza fel Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a törvény által tervbe vett teljes központosítás és egységesítés helyett egy óriási, rendkívül költséges, széthúzó és nehezen mozgó bürokrácia jött létre, amely céljának semmiképpen sem felel meg és bevételeinek nagy részét önmaga emészti fel. Kimutatja, hogy a pénztár adminisztratív kiadásai 1907-től 1911-ig a következő százalékemelkedést mutatják a kiadásokhoz képest: 31, 33, 35, 35, 377, ami igen rossz perspektívát nyújt. Utal az óriási deficitre, amelyek az utolsó évi jelentés szerint nyolc millió koronát is meghaladtak és évről-évre emelkedni fognak. Ezekből az adatokból — mondja Borbély Lajos — mindenki könnyen