Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A vélelmezett törvényes gyermekek kártalanítási igénye

Munkásügyi Szemle 565 képet alkothat magának arról, hogyan tudja betölteni hivatását egy intézmény, amelynél az évi bevételek egyharmad része nem folyik be, második harmadát pedig nem a tulajdonképpeni cél elérésére fordítják, hanem kezelési költségekre adják ki, amelyek még most is emelkedő tendenciát mutatnak. Ilyen viszonyok mellett 2 pénztárak nem munkásbetegsegítés, hanem az alkalmazott orvosok és óriási számú hivatalnokok exisztencia-biztosító pénztárai lesznek. Utal rá, hogy a vállalati pénztárak kétszázalék járulékot szednek, sőt a rimamurányi pénztárnál ezt sem az átlagbérek, hanem a munkás tényleges keresete után, ami sokka! igazságosabb a munkásra nézve. Ebből megállapítja, hogy az autonóm önálló vállalati pénztáraké a jövő. Állást foglal a pénztári fölöslegek kétharmad részének az országos pénztárhoz való beszolgáltatása ellen; annak megengedését kívánja, hogy több szomszédos, kisebb vállalat is egyesülhessen közös pénztár alakítására ; a kerületi pénztárakat függetleníteni kívánja az Országos Pénztártól s az önálló autonóm pénztárak hatáskörébe utalná a balesetbiztosítást is. Az Országos Pénztár — mint teljesen fölösleges — megszüntetendő, a pénztárak feletti felügyelettel az állami munkásbiztosító hivatal bízandó meg, amelynek hatásköre azonban kizárólag az alapszabályok pontos betartására terjedne ki. Szerinte »ilyen szervezet mellett az összes bevételek a tulajdonképpeni cél elérésére lennének fordíthatók s nem emésztené fel a jelenlegi felesleges, nehezen mozgó óriási bürokrácia.« Borbély Lajos úr az orvosi költségeket is az ügykezelési költségekhez számította és így sikerült neki az Országos Pénztár adminisztratív költségeit oly magas százalékban feltüntetni. Az 1937. évi XIX. törvénycikk 202. §-a alapján a közigazgatási bíróság 32.146/1912. sz. ítéletével kimondotta, hogy nem változtat a betegsegélyezési járulék természetén az, hogy a bírói letétben levő járulékot a pénztár a bírói letétpénztártól vette fel, ehhez képest a törvény 202. §-a a bírói letétben levő járulékok nyugtáira is vonatkozik, ezek tehát bélyegmentesek. Az 1907. évi XIX. t.-c. és az általános magánjog sokat vitatott egymásközi viszonya tekintetében foglalt állást a budapesti írir. ítélőtábla, amidón arra is kötelezte a vasutat, hogy N. Gyuláné részére is fizessen járadékot a baleset napjától életfogytiglan, illeíőlég esetleges férjhezmeneteléig. A balesetbiztosításról szóló 1907. évi 19. t.-c. 72. §-a szerint ugyanis »a balesetet követőleg kötött házasság után beállott halál esetén az özvegynek csak akkor van igénye kártalanításra, ha a házasságból igényjogosult törvényes vagy törvényesített gyermek szármarmazott«. A kir. ítélőtábla úgy találta, hogy a törvénynek most idézett rendelkezése »a joghasonszerűségnél és különösen az anyagi igazság követelményeinél fogva megfelelően alkalmazandók oly esetekben, melyet szorosan véve nem tartoznak az 1907. évi XIX. t.-c. rendelkezései alá«. Az Országos Pénztár júniusi igazgatósági ülése többek közt az országos gazdasági munkáspénztárról szóló törvényjavaslat végrehajtására vonatkozó akció eddigi eredményeképp tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszternek a pénztár küldöttsége előtt tett azon kijelentését, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése esetén a végrehajtási rendelet kibocsátásánál nem fogja megengedni, hogy azokat a termelési ágakat, amelyek összefüggésben vannak az iparral, kivonják az 1907. évi XIX. t.-c. hatálya alól. A kerületi munkásbiztosító pénztárak közgyűlési kiküldötteinek lezajlott választásával kapcsolatban fölmerült kérdésekkel is foglalkozott az igazgatóság s itt tudomásul vette az Állami Munkásbiztosítási Hivatalnak azt a döntését, hogy ugyanaz a személy ugyanabban az időben helyet foglalhat a kerületi és vállalati pénztárak önkormányzatában. Határozott az igazgatóság az 1912. évi baleseti költségek megállapítása, valamint a baleseti tartalékalap javára vásárolt értékpapírok átvétele tekintetében. A munkáskórház ügyében az Országos Pénztár terjedelmes fölterjesztéssel fordult a hivatalhoz, amelyben a közgyűlés által megállapított költségvetési keretek és tételek fenntartását kéri a hivataltól. A napirend végén kisebb jelentőségű ügyeket tárgyaltak le. Színészek biztosítása. Az Országos Pénztár 1913. évi 29.893. számú, a kerületi pénztárakhoz intézett ^köriratával közli az Országos Szinészegyesülettel kötött egyezséget, melyet az Állami Munkásbiztosítási Hivatal 5.231/913. sz. leiratával jóváhagyott. Az egyezség lényegét annak idején ismertettük, érdeklődésre tarthat számot az egyezség 6. pontja, amely szerint >az Országos Pénztár