Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban. (Befejező közlemény)

Munkásügyi Szemle 559 64 ellen elhatározták egy idevágó törvényjavaslat kidolgozását. A kormány elutasító magatartása miatt ez a határozat tisztán elvi jelentőségű, minthogy az intézmény megvalósulása alig remélhető. A kormány képviselője kilátásba helyezte azonban, hogy a kormány a városi iparban fölügyelőnők alkalmazásának kérdésével közelebbről szándékozik foglalkozni. Az ólommérgezés leküzdéséről a kerámiai iparban a törvényes munkásvédelem nemzetközi egyesületének osztrák szakosztálya meghívására H. Hauck mérnök iparfelügyelő előadást tartott az egyesület által kidolgozott rendelettervezet kapcsán. Mindenekelőtt sajnálkozásának adott kifejezést amiatt, hogy a mázak és zománcok gyártói, a zománcozott edények és fémárúk készítői, az üveg- és agyagfestők a tervezetben nincsenek felvéve védett foglalkozásul és kívánja, hogy a tervezet ezekre is kiterjesztessék. Ausztriában az így védelem nélkül maradtak számát 20.000-re becsüli. Aggasztónak tartja az ólomkeveréket tartalmazó mázok összeállítására a hatóságokra ruházott nagy befolyást, mert a konkurrens államokra való tekintettel a rendelkezések így esetleg nagyon is enyhék lehetnek. Az ólommentes mázzal előállítandó tárgyak jegyzékének összeállítását lehetetlennek tartja az árúcikkek sokféleségénél fogva. Kívánatosnak tartaná a védőintézkedések elvi megállapítását, meghatározott technikai eszközök megnevezése helyett. A munkaterem minimális magasságának meghatározása mellett a minimális terjedelem meghatározását szükségesnek tartja. A munkásoknak a mérgezés előjeleinek jelentkezésekor az orvos által meghatározandó időre ólommentes munkánál való alkalmaztatás szerinte akkor éretnék el, ha mindenfokú ólommérgezés üzemi balesetnek minősíttetnék. Javasolta végül, hogy az ólommérgezések az iparfelügyeletnél bejelentessenek és hogy mindenfajta ólompreparatum külső megjelölésének kötelezettsége a javaslatba felvétessék. Balesetvédelem szempontjából fontos intézkedés történt egy hámorban, amelyben az öntődékben a formák szárítására tekintélyes mennyiségű gázt használtak fel. Régebben a telepen előállított mindenfajta gáz keverékét használták erre a célra, amelynek nagyon erős szaga volt. A szomszéd várossal kötött gázszállítási egyezség folytán koksz- és generátor-gázt nem használtak többé formaszárításhoz, hanem csak magas kemence-gázt, amelynek alig van szaga. Egy nem régen történt, egyébként szerencsés lefolyású, kábulással járó mérgezési eset kapcsán lettek figyelmessé, hogy ezzel balesetek komoly keletkezésének lehetősége állott elő, mert az eddig erős szagú gáz csaknem teljesen szagtalan lett és a véletlenül nyitva maradt gázcsapon kiömlő gázt nem vették észre. Ez okból jövőre az öntőosztályokban tiszta magas kemencegázt nem használnak, hanem keverni fogják minden alkalommal iszapszénből gyártott átható szagú generátor-gázzal. Az üveghuták kemencéinél foglalkoztatott munkások lehűtésére éppen olyan egyszerű, mint hatékony berendezés van használatban egy üveghutában. Ebben az üreges üvegárúkat fúvógépekkel fújják. Az egyes fúvógépekhez vezetett levegőnyomócsővezetékek alkalmas helyen meg vannak szakítva. A megszakítás helyén a csővégek szövöttanyagból készült zacskó segítségével vannak egyesítve. A fúvógépekhez áramló levegő egyrésze ezeken a zacskókon keresztül elillan és hozzájárul a hőmérséklet csökkentéséhez, anélkül, hogy káros behatást idézne elő. A hajtószíjak felrakása. A Zeitschrift für Gewerbehygiene a hajtószíjak felrakásánál követendő óvórendszabályokra vonatkozó körkérdésére a többi között dr. Serda poseni kormány- és ipartanácsos eképpen nyilatkozik: Az utolsó három év alatt a szíjak felrakása közben hat baleset történt, közöttük kettő halálos végű olyformán, hogy a szíjak a felrakás közben elkapták a munkást, körülforgatták és megölték. Hasonló balesetek megelőzésére az iparosokra folyton ráparancsolnak, hogy a transzmissziókat úgy rendezzék be, hogy a gépeket veszély nélkül lehessen megindítani és elállítani. Különösen téglagyárakban és famegmunkáló üzemekben a gépek gyakran csak annyiban vannak védve, hogy megközelítésük csupán lánccal vagy léccel van megnehezítve, de a legtöbbször ezek is kikapcsolva találhatók. Ujabban az a törekvés, hogy eféle általános elzáró készülék helyett a veszélyes részek közvetlenül látandók el védőkészülékkel. Be- és kitolható kapcsolások lehető kiterjedt alkalmazását különösen szor-