Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 13. szám - Iparfelügyelőink tevékenysége az 1911. évben
542 Munkásügyi Szemle és 1.498 esetben írásbeli szakvéleményt adtak. Az engedélyezett telepek közül az iparfelügyelők tudomása szerint 1.813 telep tényleg létesült is. E megvalósult alapítások közül 609 az élelmezési és élvezeti cikkek iparcsoportjába tartozó, 518 fa- és csontipari-, 317 kő-, föld-, agyag- és üvegipari-, 136 vegyészeti-, 55 gépgyártási-, 34 bőr-, sörte-, szőr-, viaszos-vászon és ruggyantaipari-, 22 vas- és fémipari-, 16 fonó- és szövőipari-, 9 építőipari-, 6 papirosipari-, 4 ruházatiipari-, 3 sokszorosító- és műipari-, végül 84 egyéb és határozatlan megjelölésű ipari telep volt. Az ipar fejlődésének mérvére ezekből az adatokból biztos következtetéseket még nem vonhatunk, mert nem hasonlíthatjuk össze az előző évi adatokkal. Az 1910. évi jelentésben ugyanis a tényleg létesült ipartelepek számát nem adták meg, továbbá a jelentésekből hiányoznak a létesült ipartelepek várható termelési adatai is. Annyit megállapíthatunk, hogy az 1911. évben 340-nel több telep-engedélyt kértek, mint az előző évben. Az új telepeken foglalkoztatott munkások számára nézve felvilágosítást a jelentésben nem találhatunk. Az év folyamán 1.044 balesetvizsgálati tárgyaláson vettek részt az iparfelügyelők és így mindegyikükre átlag mindössze 15 tárgyalás jutott. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár évi jelentése szerint az év folyamán 40.362 baleset történt, tehát az iparfelügyelők még mindig igen sok tanulságról mondanak le, amikor a balesetvizsgálatok legnagyobb részén részt nem vesznek. A főfelügyelői jelentés szerint a kő- és agyagbányákban előfordult sok és súlyos baleset folytán a felügyelet szigorítására is vonatkozó óvórendszabályokat terveztek és ezen óvórendszabályok már a közel jövőben életbe is fognak lépni. A főfelügyelő a balesetekkel kapcsolatban egyúttal azt javasolja, hogy a faipari telepekre is állapíttassanak meg óvórendszabályok, amelyekben a fiatal munkásoknak foglalkoztatása körül észlelt sok szabálytalanság korlátozása végett a 16 éven alúli munkások foglalkoztatását a motorikus erővel hajtott faipari gépek mellett el kellene tiltani. A munkásbiztosításról szóló fejezetben a főfelügyelő megemlíti, hogy a hatóságok működése nem mindenütt felelt meg a törvény intencióinak. Még Budapesten is akadt olyan elöljáróság, amely a járulékokra történt szabálytalan bérlevonásokat a munkás magánérdekű ügyének tartotta s az iparfelügyelő által ezek megszüntetésére kívánt intézkedések végrehajtását megtagadta és az eljárást a kerületi munkásbetegsegélyző pénztárra akarta áthárítani. A kerületi elöljáróság, úgy látszik, még azt sem tudta, hogy 1907. évi július hó 1-je óta Magyarországon már nem kerületi betegsegélyző, hanem Munkásbiztosító Pénztárak működnek. A munkásbiztosító pénztárak orvosai ellen is merültek fel a vizsgálatok alkalmával panaszok. Nemcsak nagy az orvoshiány, hanem »az orvosi kezelés felületes is.« A munkások bejelentése körül némi javulást észleltek az iparfelügyelők, csak a fakitermelő vállalatok nem akarnak e kötelezettségeiknek eleget tenni. Az egyik iparfelügyelői kerületben a fakitermelő vállalatoknál alkalmazott munkások 30%-át nem jelentették be a kerületi munkásbiztosító pénztárba. Az egészségre ártalmas befolyások kiküszöbölésére tett 4.363 intézkedés legnagyobb része az élelmezési és élvezeti cikkek gyártásával foglalkozó telepeken volt szükséges. Az összes intézkedések 33°/ o-a, vagyis 1.446 intézkedés ezen iparágba tartozó üzemekben történt. A kő-, föld-, agyag- és üvegipar-telepeken 762, a fa- és csontipari üzemekben 483, a sokszorosító és műipari intézetekben 402, a gépgyárakban 251, a vas- és fémiparhoz tartozó műhelyekben 248, a vegyészeti gyárakban 245, és a fonó- és szövőipari telepeken 201 egészségügyi intézkedés volt szükséges.