Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Törvény az üzleti záróráról

Munkásügyi Szemle 537 t.-c. 50. §-a 6-ik pontja és az országos pénztár alapszabályai 41-ik §-a 6-ik pontja szerint kijáró temetkezési segélyt meg kellett ítélnie a következő okokból: A másod - és harmadfokú bíróságnak ítéletéből arról szerzett tudomást ezen felső bíróság, hogy Szamosujvár város tanácsának kérdéses határozatát jóváhagyó vármegyei határozat ellen a d—i kerületi munkásbiztosító pénztár fölebbezett a belügyminiszterhez. Igaz, hogy a kérdéses határozatot a belügyminiszter is jóváhagyta ; de a belügyminiszternek ez ügyben Szolnok-Doboka vármegye alispánjához intézett 67.597/1 II. a 911. sz. leirata, melyet ezen bíróság másolatban beszerzett, 1911 -ik évi október hó 25-én kelt, következőleg Szamosujvár városnak kérdéses és 1908-ik évi november hó 4-én hozott határozata csak ezen belügyminiszteri határozat keltét, vagyis 1911 -ik évi október hó 25-ét követő időben emelkedett jogerőre. A d—i kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság által vallott és a harmadfokú bíróság részéről is elfogadott az a felfogás, mely szerint a kérdéses határozat azáltal, hogy a vármegye jóváhagyta, jogerőre emelkedett és 1909-ik évi július hó l-e előtt már végrehajtható volt, dacára annak, hogy a vármegye határozatát a d—i pénztár a belügyminiszterhez megfölebbezte, az 1886-ik évi XXII. t.-c. 24-ik §-ára van alapítva. E felfogást azonban a felső bíróság nem oszthatta. E szakasz első bekezdése kimondja ugyan, hogy az ilyen tárgyú határozat, minő a szóbanforgó, a törvényhatóság jóváhagyása után végrehajtható, azonban ugyanezen törvénynek a 25-ik §. 7.pontja a törvényhatóság ilyen határozata ellen a belügyminiszterhez birtokon felül való felebbezési jogot biztosít. Miután pedig a belügyminiszter a kérdéses fölebbezést, bár közérdek okából, elfogadta, és a határozat dolgában harmadfokú határozatot hozott, a kérdéses városi határozat csak a belügyminiszteri határozat keltét, vagyis 1911-ik évi október hó 25-ét követőleg emelkedhetett jogerőre. Eszerint tehát igénylő férjének halála napján, vagyis 1910-ik évi október hó 14-én nevezett város olyan jogerős határozattal, mely igénylő férje részére betegség esetén 20 heti fizetést biztosított, még nem rendelkezett. A felső bírósági tárgyalást megelőzőleg megkerestetett ugyan Szamosujvár város polgármestere annak közlése iránt, hogy a kérdéses határozat mikor vétetett jogerősen alkalmazásba s a válasz a tárgyalás idejére még nem jutott az ítélkező tanács birtokába, ezt a választ azonban a tanács nem tartotta az ítélkezés előtt bevárandónak, mert abban a nézetben volt, hogy az alkalmazásba vétel ténye a jogerősség és az arra alapított jogigény elbírálása szempontjából, melyre a meglevő tárgyiratok elegendő alapot nyújtottak, nem bir jelentőséggel. De a kérdéses határozat jogerős voltának időpontja tekintetében kifejtettektől eltekintve is, a d—i kir. törvényszék ítéletéből kétségtelenül megállapítható, miszerint igénylő férjének halála napján, vagyis 1910-ik évi október hó 14-én nem rendelkezett a nevezett város a magy. kir. Kúriának egy konkrét esetben 1910-ik évi május hó 6-án G. 71-ik sz. a. hozott ítélete által (Schulcz dr. Munkásbiztosítási Joggyakorlat 148-ik lap) megkívánt olyan szolgálati rendtartással, melyet az 1907 ik évi XIX. t.-c. 10-ik §-ának helyes értelme szerint, ezen bíróság felfogása szerint is, meg kell kívánni. Ilyent a nevezett város csak 1910-ik évi október hó 22-én tartott közgyűlésen alkotott meg tényleg és azt a vármegye 1910-ik évi december hó 30-án tartott közgyűlésen hagyta jóvá. Minthogy tehát ez a rendtartás is, melynek bekívánását, illetőleg a várostól bekívánt szervezési szabályrendelet beérkeztének bevárását a felső bíróság mellőzhetőnek ítélte, igénylő férjének halálát követő időben emelkedett jogerőre, ez se lehet jog alap arra, hogy a temetkezési segély iránt emelt igény elutasíttassék azon a címen, hogy igénylőnek férje elhalálozásakor nem volt a pénztárnak biztosításra kötelezett tagja. BALESETBIZTOSÍTÁS. A büntetőjogi gondatlanság fogalmához. I. A m. kir. Kúria 1913 április 30-án kelt 3.2691913. sz. Ítélete. ítélet: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott kezelése alatt álló szalmasajtoló gépnél már hasonló baleset előfordult s eszerint a vádlott tudta, hogy az ily gép kezelése veszélylyel jár. A köteles óvatosságot és gondosságot mulasztja el tehát az, aki egy ilyen