Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én

528 megformált előadásának konklúzióihoz néhány szót fűzzek. Általában egyetértek következtetéseivel. A rokkantbiztosítás hiánya, a proletáriátushoz közel álló kis exisztenciák teljes kirekesztése a szociális biztosításból, a mezőgazdasági munkásság biztosításának kezdetleges volta: ezek azok a tényezők, amelyek a magyar szociális biztosításnak bajait tényleg okozzák. A tönkremenő mezőgazdasági munkásság, a lassan elproletárosodó kis exisztenciák mind beözönlenek a munkásbiztosításba, amikor már rokkantak és növesztik terheit, mikor a munkanélküliség és a rokkantsági biztosítás hiányából eredő terheknek egy nagy részét úgyis már ennek a betegség esetére való biztosításnak kell ellátnia. Nevetséges volna, ha nem volna olyan kétségbeejtő, milyen merészséggel beszélnek éppen azok a magyar munkásbiztosítás bűneiről, akik a rokkantbiztosítás és a mezőgazdasági munkások az ipari munkásokéval egyenlő értékű biztosításának a megakadályozásával igazi okozói a munkásbiztosítás sok nyomorúságának, akik főbűnösök azokban a bűnökben, amelyekért az ipari munkásbiztosítás fizet. Fizet anyagiakban és erkölcsiekben, mert a tudatlanok közvéleménye előtt ő rá tolják az ódiumot. Ha javítani akarunk a dolgokon, akkor világért sem^ a visszafejlesztésben, az e törvényben meglevő, életre való szociális mag megölésében kell keresni a javulást. Annak a nagy szellemi és erkölcsi tőkének, annak a közéleti tisztességnek, mely ebben az egyesületben képviselve van, egész erejét és reputációját keJI mozgósítani arra, hogy propogandát csináljunk azoknak a biztosítási ágaknak, amelyeknek hiánya okozza az egész munkásbiztosítás nyomorúságát s hogy így javítsunk a törvényen. Az előadó úr bátran mutatott rá ezekre a dolgokra és ezzel igaz érdemet szerzett magáriak a mi ügyünk körül. Következtetéseinek csak egy pontjára akarok még kitérni. Ő a kincstári erdőkben létesítendő üdülőhelyektől várja a szanatórium kérdés megoldását. Vannak jelszavak minden tudományágban, vannak ilyen jelszavak a mi tudományunkban is. A legmodernebb ilyen jelszavak egyike az erdei üdülőtelep. Igazi erdei üdülőtelep olyan egyszerű telep, amely közel valamelyik ipari gócponthoz létesül és vagy egész nappalra látja el a munkaképtelen betegeket, akik este visszatérnek lakásaikba, vagy éjszakára fogadja be a munkaképeseket, kik dolgoznak ugyan, de alkalmatlan nyomorúságos lakásaikban szabad estéjüket és éjszakájukat veszély nélkül el nem tölthetik. Ahol éjjel-nappal ápolnak igazán tüdőbeteg munkást, ahol tehát megfelelő konyháról, megfelelő ágyakról, megfelelő hygiénikus berendezésekről, csatornázásról, köpet- és köpőüveg fertőtlenítésről, tisztességes vízvezetékről és mindarról gondoskodni kell, amire modern és hygiénikus gyógyintézeti üzemben föltétlenül szükség van, ahol tehát orvosi kezelésről és ápolásról is kell, hogy gondoskodás történjék, ott, már szanatóriumot értünk az ilyen intézet alatt. Ez legyen egyszerű, a legegyszerűbb, de nem nélkülözheti a hygiénia egyetlen kellékét sem, nem lehet tehát az az olcsó, primitív valami, amit erdei üdülőtelep alatt rendesen érteni szoktak. De akármilyennek képzeljék is az erdei üdülőtelepet, az egymaga nem ér semmit. Csak akkor van jelentősége, ha dispensaire-ek és szanatóriumok mellett beleilleszkedik a tüdővész elleni küzdelem jól átgondolt és vaskövetkezetességgel megalkotott szervezetébe. Az erdei üdülőtelep semmit sem ér, ha nincs meg a gócpontja a tuberkulózis elleni küzdelemnek, a dispensaire hálózat. Magyar és külföldi szakemberektől is hallottam, hogy minek a költséges szanatóriumok, ezekről nem szabad beszélni a munkásbiztosításban, itt vannak az üdülőtelepek, ezek egyszerűek, olcsók és jók. Ezek az üdülőtelepek nem mások, mint a hygiénia minden kellékét nélkülöző komisz szanatóriumok, amelyekben a hygiénia követelményeire semmi súlyt nem fektetnek, ahol nincs berendezés a köpet sterilizálására, ahol nincsenek fekvőcsarnokok, ahol rossz időben nincsenek megvédve a betegek. Vagy ha mindezekkel igazán tisztességesen fel vannak szerelve és rendelkeznek mindazzal, amit a modern tudomány megkíván, akkor egyszerű szanatóriumok, akkor csak szavakról folyik a vita s nem tényleges dolgokról. A kijáró betegek részére pedig nappali vagy éjszakai üdülőtelepek létesítése csak kiegészítése valaminek, kiegészítése egy létező szervezetnek, ahol a dispensairben a járó betegeknek a kezelését irányítják. Ennek a jelszónak az igazán jóhiszemű és a dolgokba komolyan bemélyedő előadó úr ne üljön fel. Ezeknek az üdülőtelepeknek a propagálása csak akkor jelent sokat, ha összekötik a tüdővész elleni, okosan megcsinált, tervszerű küzdelemmel, ahol a dispensaire kiegészítéseképpen erdei üdülőtelepek és szanatóriumok vannak. Ebben a viszonylatban nagy jelentősége van az erdei üdülőtelep propagálásának, de ebből