Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én

Munkásügyi Szemle 529 kiragadva nem más, mint olyan jelszó, amely jelszó mögött sok gyakorlati érték nincs. Amit dr. Friedrich tanár úr a pénztári orvos magánjogi felelősségére itt elhangzottakra elmondott, ahhoz nekem nincs semmi hozzátennivalóm. Jogi formák szerint talán igaza van dr. Papp Géza miniszteri osztálytanácsos-biró úrnak, de a gyakorlatban nincs igaza, amikor egy kiragadott esettel akar olyan messzemenő jogszabályt védelmezni. Nem a takarékpénztári könyvelők vannak többségben a pénztári tagok között, és nem a takarékpénztári igazgatók vannak többségben a pénztári orvosok között. A citált vélemények igazán csak a pénztári gyakorlat fölött olyan nagy magasságban élő orvositanácsban születhettek meg. Meggyőződésem, hogy nem tesz jó szolgálatot az ügynek, aki a pénztári orvos magánjogi felelősségének kérdését a vitába belevitte. Ennyit akartam a mélyen tisztelt előadó úr előadásához megjegyezni. Dr. Papp Géza : Hahn Dezső dr. főorvos úr szükségesnek tartotta, hogy a pénztári orvosokat velem szemben megvédje. Miután én támadást nem intéztem az orvosok ellen, igen hálás volnék, ha megmutatná nekem a főorvos úr a gyorsírói jegyzetekből, hogy én miben támadtam az orvosokat? A hang teljesen egyéni, arról nem tehet az ember. Bizonyos azonban, hogy aki igazságos akar lenni, nem mindig beszélhet a dAcee hangnemben. Dr. Friedrich Vilmos főorvos: Dr. Papp Géza min. o. tan. úr felszólalásának az orvosokat illető részére megjegyzi, hogy az orvosok költsége Németországban a kiadások 20%-a, míg nálunk csak 18% az orvosok javadalmazása. Ezzel szemben Németországban nincsen meg a családtagok biztosítása és a magyar orvosok nemcsak a törvényes feleséget és a vele egy háztartásban élő családtagokat és törvénytelen feleséget és gyermekeket kötelesek gyógykezelni, hanem helytelen bejelentések folytán és szívességi bejelentések folytán egyéb terhek is szakadnak az orvosok nyakába. Amidőn az a nagy orvosi harc volt, amelynek az utóhullámai még mindig nem simultak el, emlékszem egy megbízható tanura és pedig elnök úr Ő Excellenciájára, aki bizonyítja, hogy az orvosszövetségben a pénzkérdésekben teljes mértékben megvolt a megegyezés, hanem erkölcsi kérdésekben voltak ellentétek, a megalázó fegyelmi eljárásban és egyéb feltételekben, amelyek alá egy modernül gondolkozó orvos nem vetheti magát. Kijelentem, hogy a jövőben is nem annyira az anyagi kérdések, hanem inkább erkölcsi kérdésekben lesznek ellentétek, és ha itt sikerül a közeledés, akkor a közeledés országszerte sikerülni fog. Szterényi József elnök: Az hiszem, hogy a tisztelt orvos urak, orvostagtársaink, egy kissé túlérzékenyek, amikor a minden tendencia nélküli, kizárólag tárgyilagosan tartott felszólalást oly mértékben méltóztatnak felfogni, amint azt a két orvosi felszólalásból volt alkalmunk látni. Engedelmet kérek, tisztelt uraim, a kritika szabadsága épp úgy illeti meg a jogászt, mint a doktort. Én teljes mértékben méltányolom az érzékenységnek bizonyos nemét, habár elszokhattak az urak az érzékenységtől Magyarországon. Nem fogom tagadni egy pillanatig sem, hogy az orvosi karnak méltánylása Magyarországon épp oly kevéssé fogott még gyökeret, mint minden becsületes munkának a méltánylása ebben az országban. Az orvosi kar nem tudott még ma arra a magas erkölcsi nívóra emelkedni a közélet megítélésében, amely hivatásánál, tudásánál és nemzetfenntartási jelentó'ségnél fogva megilleti. De viszont, amikor ezt elismerem, tisztelt uraim, akkor nem hunyhatunk szemet azon jelenségek felett sem, amelyet volt alkalmam akkor konstatálni, amikor ezen most hibáiban tárgyalt törvényt javaslat alakjában kezeltük, hogy egy nagy tévedés abban van, hogy az orvosi kar viszont a maga összes anyagi és erkölcsi sérelmeit a munkásbiztosítás kerében kívánja, vagy akarja megvalósítani. Ebben van a hiba, hogy mi egyes intézmények keretében ott szereplő, ott hivatásszerűleg szereplő' tényezőknek a bajait sporadikusan kiragadva az egész kérdésnek a maga nagy keretében ott akarjuk azokat rendezni, és így az orvoskérdést is a munkásbiztosításban. Nem, tisztelt uraim, az orvosi kar jogos anyagi kérdéseit a munkásbiztosítás keretében rendezni kellett, rendeztük is, egész tisztességes, méltányos megegyezés alakjában, és ha ez nagyobb terheket ró a pénztárakra, mint amilyeneket eleinte gon-