Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban

502 Munkásügyi Szemle Hasonló következményekkel jár, ha a lakást — amint azt leginkább pincelakásoknál látjuk — nem lehet kellőképpen fűteni. Az a körülmény, hogy a magasabb emeleteken gyakoribb a tuberkulótikus megbetegedés, abban leli magyarázatát, hogy az azokon lakók a szegényebb osztályokhoz tartoznak, amelyeknél a tuberkulózis egyébként is gyakoribb, mint az alsóbb emeleteket lakó jobbmódúaknái. Az árnyékszékekre többé-kevésbbé ugyanaz áll, mint más sötét helyiségekre, s éppen a nagy városokban gyakorta az árnyékszék, amelyet öt, vagy ennél is több család használ, valóságos gyűjtőhelye a szennynek és a maradandó piszoknak. Hogy mindez szintén befolyásolja a tuberkulózis terjedését, az kétségtelen. Felettébb változatosak tehát azok a lehetőségek, amelyek a lakás révén elősegítik a tuberkulózis terjedését. A lakás ezen ártalmainak kiküszöbölése hatásos mód a tuberkulózis terjedésének leküzdésére. A népesség szaporodása és a városokba való tódulása vezetett a bérkaszárnyák építésére. A múlt évszázad 90-es éveiben még az volt a felfogás, hogy a telek drágasága késztet bérkaszárnyák építésére, utóbb azonban beigazolást nyert, hogy éppen ily bérkaszárnyák építkezése folytán drágult meg a telek. A kisebb házak építését elsősorban a telek olcsó ára teszi lehetővé. Ahol családi házak építése a túlnyomó, ott az egyes lakásokra eső helyiségek száma jóval nagyobb, mint ahol tömeglakások építése a domináló. A szobák számának emelkedése mindenkor inkább nyújt lehetőséget arra, hogy a tuberkulózisban szenvedő beteget külön szobában helyezzék el. Az angol lakásrendszer ezt az elkülönítést lehetővé teszi s Angliában a tuberkulózis elleni küzdelemben elért eredmények jórészt erre vezethetők vissza. Különben is Angliában mindenkor inkább az volt az irányító elv, hogy a tuberkulótikust ártalmatlanná tegyék, mint az, hogy »egészségét helyreállítsák^. Ennek következtében 1814 óta folyton tuberkulózis-kórházakat építettek, amelyek célja a betegek izolálása, tehát az egészségesektől való elkülönítése volt. Ezenfelül London környékén tüdőbetegek számára 26 menházat és a gyógyíthatatlanok számára menhelyeket létesítettek. Az első, tüdőbetegek számára szolgáló szanatóriumot Angliában 1898-ban nyitották meg, úgy, hogy azideig a tuberkulózis halálozási számarányának csökkenését az előbb említett körülményeknek s a közegészségügy reformálásának tulajdoníthatjuk, nem pedig a szanatóriumoknak. Az 1875-ik évi angol egészségügyi törvénynek nagy jelentősége volt; egyesítette az addig kibocsátott és még érvényes egészségügyi rendszabályokat s újakat tett kötelezőkké, amelyek a városok vízellátására, csatornázására, köztisztaságára, ipari eredetű egészségügyi ártalmak elhárítására vonatkoztak, és már akkor utasította a hatóságokat, hogy a káros lakásviszonyokon javítsanak. Az 1890-ik évi, a munkáslakásokról szóló angol törvény (Housing of the Working Classes Act) munkáslakások létesítése tekintetében legmesszebbmenő felhatalmazást adott a hatóságoknak s ennek folytán Londonban egész városrészeket bontottak le, hogy helyükön egészséges lakásokat építsenek. A lakásviszonyok javítását célozza az 1901-ik évi porosz miniszteri rendelet, amely hathatós támogatást nyújt mindama törekvések megvalósítására, amelyek egészséges lakások és munkáslakások létesítését célozzák. A hatóság feladata e téren az, hogy saját kezelésében tartott bérházakat építsen, ingyen vagy olcsó telket adjon az építkezés czéljaira, olcsó kölcsönt nyújtson és más irányú támogatás biztosításával egészséges lakások építését elősegítse, főleg pedig kis lakások, illetve munkáslakások építtetését megkönnyítse. Angol példától ösztönözve az utolsó évtizedben már Németországban