Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A letartóztató és javítóintézetekben foglalkoztatottak baleset-biztosításának rendezése

Munkásügyi Szemle 503 is mindinkább tért hódított az a mozgalom, amely kert-városok létesítésén fáradozik. E mozgalom célja, hogy a szegényebb néposztálynak olcsó, egészséges és kellemes lakást szerezzen. Nagyjelentőségű a Selve német gyáros által létesített intézmény. Tüdőbeteg munkásai és ezek hozzátartozói számára különleges, szabadon álló, szellős fekvésű, emeletes házakat építtetett, amelyekben a lakások oly beosztásúak, hogy a család számára szolgáló 2—3 szobán és az ezekhez tartozó mellékhelyiségeken kivül — ezektől teljesen elkülönítve — egy tágas, fűthető s jól szellőztethető, nyitott erkélyre néző szoba, amelyhez külön árnyékszék tartozik, szolgál a tüdőbeteg számára. E lakásokban a beteg kedvező körülmények között van elkülönítve anélkül, hogy családjától teljesen el volna választva. Az albérlők lakásügyének javítását akarják megoldani legényotthonok létesítésével. Ami azt a kérdést illeti, vájjon egy, vagy több család számára szolgáló családi házakat létesítsenek-e, az eddigi tapasztalatok alapján azt állíthatjuk, hogy önálló kis lakások építése nyújtja a legtöbb egészségügyi előnyt és amellett olcsóbb építkezési mód, mint az úgynevezett magas építkezés. Építkezési törvényekkel és rendszabályokkal elérhető, hogy az új házak hygienikus szempontból kifogástalanok, ámde ez nem elegendő, mivel e házak olyképp lakhatók, illetve népesíthetők be, hogy azáltal egészségtelen állapotok keletkeznek. Ennélfogva lakásrendszabályokra és hatósági lakásfelügyeletre is szükség van, ami az építkezési törvényeket kellőképpen kiegészítené. dr. h.—e.— • • ai SZEMLE. MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. A letartóztató és javítóintézetekben foglalkoztatottak balesetbiztosításának rendezése. A m. kir. igazságügyminiszter 29.300/1913. sz. a. folyó hó 6-án kelt rendeletével — az 1907 : XIX. t.-c. 8. §-ában nyert felhatalmazás alapján — szabályozza a letartóztató és javítóintézetekben foglalkoztatottak balesetbiztosítását. A rendelet az összes javító és letartóztató intézeti üzemeket — a magánvállalkozókét is — kiveszi az Országos Pénztár hatásköréből. A biztosítás egységességén tehát ez is rést üt. A biztosítási kötelezettség — a rendelet szerint — kiterjed az összes letartóztatottakra — kivéve azokat, akiket a bíróság a munka alól felmentett, vagy akiknek összes büntetése nem ér el egy hónapot. Ez utóbbiak is biztosításra kötelezettek azonban, ha valamely rabmunkavállalkozó üzemében foglalkoznak. A biztosítás költségeit nem a felosztó-kirovó rendszer, hanem előre megállapított díjak alapján fedezik. Az üzemeket 14 díjosztályba sorozzák s a rendelet díjegységeket állapít meg. A legalacsonyabb díjegység 50 fillér, a legmagasabb 130 fillér havonta egy munkás után. A díjosztályba sorozást az intézeti igazgató állapítja meg, a kir. főügyész felülvizsgálja s jóváhagyás végett az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. Az igazságügyminiszter különös méltánylást érdemlő okokból egyes üzemeket alacsonyabb díjosztályba sorozhat s a házi üzemekben foglalkoztatottak után fizetendő biztosítási díjat a minimális 50 fillérnél alacsonyabb összegben is meg-