Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban

496 Munkásügyi Szemle A munkásvédelem a Németbirodalomban. A »Munkásügyi Szemle« számára irta: Hartmann Konrád dr. Ing. h. c, a német birodalmi biztosítási hivatal tanácselnöke, a berlini kir, technikai főiskola tiszteletbeli tanára, cs. titkos kormánytanácsos. A gyáriparnak és ezzel a nagyiparnak fejlődése, a kézimunkának folytonosan növekvő helyettesítése gépmunkával, a tömeggyártás és a munkamegosztás, amely a maga egyformaságaival könnyen a személyes képességek eltompításához vezet, a munkások szociális helyzetére tagadhatatlanul hátrányokat teremtett. A munkásvédelem feladata ez ellen hatályos óvóintézkedéseket találni és keresztülvinni. A munkásokat meg kell védeni azon károsodás ellen, amely munkabérük magassága és minősége folytán, munkateljesítményük megítélésénél, munkaviszonyuk felmondásánál, továbbá a munkakínálat és munkakereslet ingadozásai következtében a betegség, a baleset, vagy a rokkantság folytán előálló keresetképtelenség, vagy mérsékelt keresőképesség következtében és végre az életszükségletek és lakások folytonos drágulása folytán egyre jobban megnehezedő megélhetés következtében éri őket. Egészségügyi szempontból a védelem azon veszélyek ellen irányul, amelyek munka teljesítése közben egészségüket és életüket fenyegetik és pedig a túlságos hosszú munkaidő, a különösen megerőltető, a megnehezített körülmények között, elégtelen munkaszünetek mellett végzendő munka, továbbá a működésükkel összekötött egyéb kisebb-nagyobb baleseti veszély és egészségre ártalmas körülmények folytán, amelyekre befolyással van a munkahelyiség, ennek berendezése, a feldolgozandó anyag és megmunkálandó tárgy is. A jó erkölcs és ezzel összefüggésben a családi élet védelmére le kell küzdeni és meg kell szüntetni azt a káros helyzetet, amelyet a túlságos hosszú éjjeli munka, a vasárnapi és ünnepnapi foglalkozás, továbbá az asszonyok, a fiatal személyek és gyermekek együttes foglalkoztatásából kifolyóan bizonyos iparágaknál tapasztalhatunk. Az egészsége és testi épsége ellen irányuló veszélyekkel szemben a munkás bizonyos fokig maga tud védekezni. Ez az önvédelem azonban a munkának gazdasági feltételeiből eredő károsodásokkal szemben csak igen mérsékelt eredményekre vezethet. Ezek ellen hatályos védelmet csak a munkások tömörülése nyújthat, természetesen ez is csak bizonyos fokig. A munkásvédelem fejlesztése terén nagy szerepük van az egyesek szabad kezdeményezéséből és gondoskodásából eredő különféle berendezéseknek is. A kulturáüamokban sohasem hiányoztak olyan munkaadók, akik igyekeztek munkásaiknak tűrhető megélhetési viszonyokat teremteni, és üzemeik veszélyeit lehetőleg csökkenteni. Ezt a magánszorgalomból felbuzduló gondoskodást a munkásvédelmi törvények fejlődésével mindinkább fölváltják a kötelességszerű óvóintézkedések. Azonban a munkásvédelmi intézmények fejlesztése és a munkásérdekek előmozdítása igen sok munkaadó-egyesületnek most is meleg érdeklődésével és céltudatos gondoskodásával találkozik. Nemcsak a munkaadók és ezek egyesületei, hanem más társadalmi osztályokhoz tartozók is támogatják azt a törekvést, amely a munkásvédelemnek itt-ott mutatkozó hiányait megszüntetni kívánja, vagy legalább erre tanácscsal, kezdeményezéssel, felvilágosításokkal és javaslatokkal küzdeni akar. A Németbirodalomban számos egyesület, társaság és kötelék működik a munkásjólét előmozdításán. A munkások ügyét felkaroló, különböző eszközökkel dolgozó számos magánszervezkedés egységes irányítása végett 1891-ben Berlinben megállapították a munkásjóléti intézmények központi intézőségét.1) ») Zentralstelle für Arbeiter-Wohlfahrtseinrichtungen.