Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban

497 A munkásvédelem fejlesztése terén működő egyéb organizációk közül különös jelentőségre tett szert az 1901. évben alapított egyesület, amely a szociális reformokért küzd.1) Mindezen törekvések és berendezések azonban képtelenek teljes védelmet nyújtani az összes hátrányok ellen, amelyek mind erősebben észlelhetők, és amelyeknek megszüntetését a legújabb korban megnövekvő általános szociális érzék folytán mindinkább az állam kötelességének ismerik el. A törvényhozást mindenekelőtt azon veszélyekkel szemben hívták segítségül, amelyek a gyárakban foglalkozókat környékezik. Poroszország törvényhozása volt az úttörő. Különböző törvényeiben és rendelkezéseiben kidomborodó munkásvédelmi alapelvek voltak irányadók az 1896-ban kibocsátott ipartörvény megszületésénél. E törvény később az Észak-Német kötelék egész területén érvényre emelkedett és a Németbirodalom megalapítása után a többi államok által is átvétetett. A munkások szociális helyzetének javítása céljából később 1878-ban novellával kellett gondoskodni, amelyben a nők és a fiatal munkások foglalkoztatására és fizetésére vonatkozó rendelkezéseket vettek fel, továbbá kötelezően előírták a gyárfelügyelői szervezetet, amely azelőtt csak egyes államokban működött a munkásvédelmi szabályok betartásának felügyeletére. A munkásvédelmi törvények további kiépítését a Németbirodalomban azután más nagyszabású intézmények szakították meg. Azokat a kívánalmakat, amelyeket az egészségtan az egyes embertől és az egész társadalomtól követel, csak úgy lehet teljesíteni, ha a szükségleteket fedezni is lehet. A szükségben szenvedők megsegítése volt tehát az a nagy feladat, amelynek megoldását halasztani nem lehetett. A nemzetgazdasági megfontolás arra vezetett, hogy csak a kényszerbiztosítás útján lehet a sok milliónyi munkásnak hatályos és kielégítő segítséget nyújtani betegség esetén, baleset alkalmával és amikor az aggkor jelentkezik. Ezt a kényszerbiztosítást az 1883-1889. évek alatt alkotott kötelező betegsegélyző, balesetbiztosítási és rokkantbiztosítási törvények valósították meg. E munkásbiztosítás jelentékeny pénzösszegekkel áll a munkáshygiéne szolgálatában. A munkásbiztosítás e három ágának szervei a legáldásosabb módon működnek a törvény által megalkotott kereten belül, de többnyire ezen kívül is a betegségek, balesetek és korai rokkantság ellen. Amidőn az 1889-ben kibocsátott rokkant-és aggkor-biztosítási törvény a munkásbiztosítási törvények sorozatát egyelőre lezárta, ismét a munkásvédelmi törvények fejlesztése került napirendre. Következett az 1891. évi június 1-én kibocsátott novella, amelyet rendesen röviden csak munkásvédelmi törvénynek neveznek. Az évek folyamán az ipartörvényt számos módosítás érte, amelyek végre is az 1900. évi június hó 30-án kibocsátott új törvényhez vezettek. Ezen törvény az olyan gyárak felállítását és berendezését, amelyek a helyi viszonyok folytán, vagy az üzemi helyiségek berendezése folytán a szomszédos telektulajdonosokra, vagy lakókra, vagy pedig a nagy közönségre hátrányosak lehetnek, veszélyt, vagy alkalmatlanságot okozhatnak, az illető ország törvényei szerint illetékes hatóságok engedélyéhez kötötte. A telep-engedélyezés feltételei közé felveendők azok a követelések is, amelyek a munkások egészségének és életének védelmére szükségesek. E törvény továbbá rendszabályokat állapít meg a vasárnapi és ünnepnapi munkára, az éjjeli munkaközi szünetekre, a bizonyos iparágakban foglalkoztatott munkásnők és fiatal munkások foglalkoztatására és fizetésére is. ') Oesellschaft für sociale Reform.