Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Szociálpolitika a képviselőházban

494 Munkásügyi Szemle hibás az intézmény olyan okokból, amelyekre kiterjeszkedni most talán feles­leges. Az intézmény alapvető, hibás konstrukcióját azonban nem pótolhatja egye­sek nagy képessége, egyesek megfeszített jóakaratú buzgólkodása, de meg vagyok győződve, hogy ha a magyar társadalom minden rétege kiveszi az ügy által meg­kívánt ügyszeretettel és lelkesedéssel a maga részét ebből a nagy munkából, akkor kellő szervezet mellett ez az ügy meg fogja teremni a maga áldásos gyümölcsét. E mellett, t. Ház, meg kell mentenünk az ipart azoktól a veszedelmektől és rázkódtatásoktól, amelyek a sztrájk kérdésének mai rendezetlen állapotával járnak. És gondoskodnunk kell oly törvényes rendelkezésekről, amelyek a mun­kásoknak a sztrájkhoz való joguk teljes elismerése mellett — mert hisz nem lehet ma már felvilágosodott ember, aki kétségbe vonja azt, hogy a munkabe­szüntetés és a munkabeszüntetés céljából való egyesülés olyan kardinális fontos­ságú joga a munkásoknak, amely nélkül nem jutottak volna életviszonyaik arra a fokra, amelyen ma vannak és amely nélkül jövő boldogulásukat sem tudnák kellő sikerrel munkálni, — ezt a jogot tehát el kell ismernünk bona fide a maga természetes kiterjedésében és nem szabad rossz néven venni, ha ezzel a mun­kásosztály komoly közgazdasági célokra, saját sorsának javítására él, — mondom, — gondoskodni kell törvényes rendelkezésekről, amelyek megakadályozzák azokat az anomáliákat, amelyek a jog gyakorlatával az ipart folytonos megrázkódtatás­nak teszik ki s gondoskodni kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a dolgozni kívánó munkásoknak a munkához való jogát és szabadságát minden terrorisztikus kísérlettél szemben hatékonyan megvédik.* Ha a munkásbiztosításról tett miniszterelnöki nyilatkozatot össze­vetjük gróf Tisza Istvánnak a munkásbiztosításról közölt eddigi fejtegeté­seivel, még akkor sem értjüktisztán, hogy tulajdonképpen minó' reformokat tervez az új kormány. A főrendiházban tartott kormánynyilatkozat már kissé részletesebb. Itt ugyanis azt mondotta a miniszterelnök: »Ha jogokat adtunk az ipari munkások nagy tömegének, igyekeznünk kell olyan irányba terelni összes életviszonyaikat, hogy ezeket a jogokat aggály nél­kül láthassuk a kezükben, igyekeznünk kell megadni az anyagi függetlenségnek, a szellemi műveltségnek, az erkölcsi intaktságnak és a felelősségérzetnek azon előfeltételeit, amelyek szükségesek ehhez, hogy valóban az ország javára élhes­senek a nekik átadott politikai jogokkal. Ebből a szempontból egyik alapvető kérdés a munkásbiztosítás ügyének rendezése, ahol igénytelen nézetem szerint, bármily nehéz feladat is legyen egy már öt év óta életbe lépett intézmény gyöke­res megváltoztatása, gyökeresen meg kell változtatni a munkás betegsegélyző pénztár mai állapotát, amely jelenlegi állapot nagyon gyarló módon éri el a bizto­sítási célt és számos olyan mellékkihatással jár, amelyek nem közelebb, de távo­labb viszik azon nagy céltól, hogy a demokratikus jogokkal való öntudatos és célszerű élésre képessé neveljük a munkásosztályt. At kell tehát ezen intézményt olyan irányban alakítanunk, hogy egyfelől jobban biztosítsa a munkások biztosí­tási érdekeinek ellátását, másfelől azonban a kisebb körökre szorított, a nagy bürokratikus apparátustól megszabadított valódi önkormányzatot nyújtsa a mun­kásnak, azt az önkormányzatot, amely a közéletnek egyedüli biztos iskolája.* Azt kell ebbó'l következtetnünk, hogy a kormány reformja az orszá­gos pénztár ellen irányúi, s ennek további fejlődése helyett inkább a kerületi és vállalati pénztárakra kívánja a súlyt helyezni. Erre mutat az a körülmény is, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségében Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő' ily irányú kijelentést tett, megnyugtatásul azoknak, akik Tisza reformjától a vállalati pénztárakat és a munkaadóknak részvételét az önkormányzatban féltették. A miniszterelnöknek a sztrájk kérdésben tett nyilatkozatával foglalkoz­nunk e helyen alig szükséges. A sztrájkjog elismerése örvendetes a munkások szervezkedése és helyzetének további megjavíthatása szempont­jából, az úgynevezett „dolgozni akarók védelme'1 azonban nagyon illuzió­riussá teszi a sztrájkhoz való jogot. Erről különben legutóbb is írtunk. A képviselőház június 17-én tartott ülésén az üzleti záróráról szóló törvényjavaslatot tárgyalták.

Next

/
Thumbnails
Contents