Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

Munkásügyi Szemle 491 Megokolás: Az utánjárási költségekben marasztaló és az eljárási költségeket megállapító részében azért kellett az ítéletet feloldani, mert az eljárási költségekről az »E1 járási rendelet« 198. §-a értelmében a bíróságnak csak akkor kell határoznia, midőn igénylőt a rosszhiszemű eljárásával okozott költségben marasztalja, vagy pedig az igénylő által külön meghívatni kívánt szakértők közreműködéséből és ugyanannak ügyvédi képviseltetéséből származó költségek megfizetéséről intézkedik. Itt pedig az esetek egyike sem merült fel. De ezenkívül az »Eljárási rendelet^ 265. §-a értelmében az eljárási költségek — ide nem értve a fent külön kívánt szakértőnek, vagy az őt képviselő ügyvédnek költségét, az Eljárási rendelet 265. §-a értelmében a kereskedelemügyi miniszteri tárcát terhelik és ugyané §-ban jelzett módozatok mellett számolandók el. E költségek megállapítása és folyósítására nézve pedig a jelen perben, hol ülnökök, felek és tanuk költségeiről és díjairól volt szó, az »Eljárási rendelet« nek a 28., 71. és 143. §-okban foglalt megállapítások irányadók, melyek pedig kizárják azt, hogy e költségek ítéletileg állapíttassanak meg. Egyébként erre abból a célszerűségi szempontból sincs szükség, hogy a pénztár e költségekről tájékozódjék, mert a pénztár erről az első bíróság elnökének utalványa, vagy végzése nyomán, illetőleg az ^Eljárási rendelet* 265. §-a alapján részére másolatban megküldött utalványozási jegyzékből amúgy is tudomást szerez. Mindezeknél fogva az »Eljárási rendelet* előállításának érvényt szerzendő, az ítéletet idevágó részében feloldani és a bíróság elnökét szabályszerű eljárásra felhívni kellett. Fel kell itt említeni, hogy az eljárási költségek között úgynevezett utánjárási költségek megállapítására a felső bíróság felfogása szerint hiányzik a törvényes alap s e címen költségek megállapítását, tekintve, hogy az eljárás hivatalból folyik, egyébként is aggályosnak ítéli. BALESETBIZTOSÍTÁS. Ablaktisztítás balesetbiztosítási kötelezettsége. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. február 25-én kelt 1912. G. 418/2. számú ítélete, ítélet. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a felebbezésnek helyt ad és igénylőt abbeli igényével, hogy részére állandó baleseti járadék állapíttassék meg, elutasítja. Megokolás. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság megállapította az ígényjogosultságot és igénylő részére állandó baleseti kártalanítást ítélt meg, kimondván, hogy miután igénylőnek rendes munkájához az ablaktisztító munkák is hozzátartoztak, ezért ennél a foglalkozásnál fogva az 1907 : XIX. t -c 3. §-ának 7. pontja értelmében balesetbiztosítási kötelezettség alá esik. A felső bíróság azonban nem fogadhatta el az elsőbíróságnak ezt a megállapítását azért, mert igénylő, mint a hogy azt maga is előadta, a főváros iskolájánál takarítónő volt s mint ilyen mindazokat a munkákat végezte házilag, amik a takarításnak fogalomkörébe tartoznak, vagyis időnkint az ablaktisztítást is. Igénylő tehát végezte azokat a házi munkálatokat, amelyek elvégzésére minden házi cseléd hivatott. Ez a házi cselédi munkakör azonban nélkülözi a balesetbiztosítási kötelezettséget maga után vonó üzemi munka jellegét. Hogy a törvényhozás az 1907: XIX. t.-c megalkotása alkalmával ezt a jelzett fölfogást követte, az nyilvánvaló a T. 7. §-ának b) pontjából és a 8. §. bekezdő mondatából, amelyekből kitűnőleg a házi cselédek csak önkéntes biztosítás alá esnek. Közismert tény, hogy a házi cseléd túlnyomórészben nem veszélyes jellegű munkája közben esetről esetre néha és mellékesen olyan munkát is végez, mely ugyanoly fokú veszélylyel jár, mint a balesetbiztosítási kötelezettséggel járó üzemi munka. így a házi cseléd a lakásnak, esetleg lakóháznak, az utóbbi előtt levő útnak, az ablakoknak, esetleg a ház csatornájának is megtisztítása alkalmával azonos munkát végez azokkal az iparszerű munkákkal, melyek a T. 3. §-ának 7. pontja értelmében (út-, ház-, csatorna- és ablaktisztító-munkák) balesetbiztosítási kötelezettséget vonnak maguk után. Ebből a tényből azonban a fölebbviteli bíróság nem találta levonhatónak azt a következtetést, hogy a törvény a házi cselédi foglalkozás közben mellékesen és esetszerűleg végzett ilyen veszélyes munkát már a balesetbiztosítási kötelezettség alapjául kívánja tekinteni. Helyesen emeli ki ugyan az első fokú ítélet megokolása, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség nem pusztán ipari vállalatokra terjed ki s hogy ennek szembeötlő bizonyítékai a