Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

432 Százaiékokban kifejezve: 1907-ben 1908- ban 1909- ben 1910- ben 1911- ben 1912- ben 4"8u/o volt gümőkóros 5'8°/u * 6-2*/o » * 6 "8% » » 7'5°/o » » 87°/o » Míg a taglétszám emelkedése 1907-hez képest 59^0%-ot, addig a gümőkóros tagok számának emelkedése kitesz 186-3°/o-ot. Azt is észre vehetjük, hogy 1912-ben a tagok számának lényegtelen emelkedése mellett a gümőkórosok száma 16'6°/o-kal emelkedett. A családtagokkal együtt: 1910-ben 23.064 1911- ben 27-559 1912- ben . . ...... 32"248 gümőkóros beteg volt. Szomorú képe ez a mi közegészségügyi viszonyainknak annál inkább, mert tudvalévőleg a tüdővészesek száma minden államban csökken. Németországban a munkásbiztosítás hatása alatt a halálozási arány majdnem a felére leapadt, nálunk pedig emelkedő tendenciát mutat. Ily körülmények között igazán nem csodálhatni, hogy a 20 hétig terjedő táppénzt igénybevevő betegek száma meglehetősen nagy. A budapesti pénztárnál pl. az 1912-ik évben 846 tag kapott 20 hétig táppénzt, összegben 276.000 koronát, ami az egész táppénzkiadásnak 6"67°/o-a. E 846 tag közül 828 tag, tehát csak 18-al kevesebb jelentkezett ismét betegnek, de újabb segélyezésre csak 376 tag szerzett igényt. A 20 heti segélyezésről szólván, bemutatom a leipzigi pénztár 1912-ik évi jelentésében közölt kimutatást, amelyből kitűnik, hogy időtartam szerint miként oszlanak meg a megbetegedések esetei. A kimutatás a következő: 1912 január 1-től december 31-ig 88.743 megbetegedési eset tartama: 1 hétig — 17.391 eset = 19-60°/o 15 hétig- 366 eset = 0-41% 2 » 24.623 » — 27-75 » 16 » 271 > = 0'31 » 3 > 14.679 » = 16-54* 17 » 269 » = 0*30 « 4 » - 9.973 » = 11-24 » 18 » — 218 » = 0^25 » 5 » 6.321 > = 7-12 » 19 » 162 » = 0-18 » 6 » 3.656 » = 4-12 » 20 » 175 » = 0 20 » 7 * 2.581 » «= 2-91 » 21 » 121 » = 0"14 » 8 » - - 1.862 » = 2-10 » 22 > 110 » = 0"12 > 9 » - 1.369 » - 1-54 » 23 > 102 > = 0'12 » 10 » 1.082 » = 1-22 » 24 » 78 » = 0"09 » 11 » 810 • == 0-91 » 25 > 79 > = 0'09» 12 » — 676 » = 0-76 » 26 » — 154 » = 0*17 » 13 » 588 » = 0-66 » 27 > 554 » = 0'62 » 14 » 473 » = 0-53 » 88-743 eset = 100-00> E kimutatás adatait összevonva, kitűnik, hogy 13 hétig terjedő betegség az eseteknek 96"47°/o-a, 26 hétig terjedő betegség az eseteknek 2'90°/o-a és ezenfelüli betegségek az esetek 0.63u/o-a. Ezeket az adatokat nemcsak érdekességüknél fogva említem fel, de későbbi javaslatom indokolására is. Javasolni szándékozom ugyanis a táppénz tartamának meghosszabbítását ama meggyőződésem alapján, hogy a pénztárakat e rendelkezés anyagilag nem veszélyezteti. Hasonló kimutatást Magyarországon csak a kolozsvári pénztár évi jelentésében találunk, amelynek adatai általánosságban megegyeznek a leipzigi adatokkal, amelyeket különben a budapesti pénztárnál szerzett tapasztalatok is megerősítenek. A munkanélküliség elleni biztosítás hiányát is felemlítettem, mint oly körülményt, amelynek minden terhe a betegsegélyezés terhe. Már más alkalommal is kifejtettem, ezúttal is hangsúlyozom, hogy a munkanélküliek túlnyomó nagy részben teljes joggal fordulhatnak a pénztárhoz és csak minimális a szimulánsok száma. A munkanélküliség tartama alatt ugyanis a munkások rendkívül hiányosan táplálkoznak, szervezetük ellenálló képessége meggyengül, hozzájárul ehhez a lelkiállapot is, amelyet az a kétségbeejtő gond okoz, hogy magát és családját miből tartsa el. Másrészt tudvalevő, minden pénztári orvos tanúságot tehet róla, hogy a munkások igen nagy része szenved valamely krónikus betegségben, amely miatt azonban normális viszonyok között rendes munkáját folytathatja. Az említett körülmények hatása alatt azonban e baj oly erővel lép fel, hogy legszigorúbb