Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

Munkásügyi Szemle 48! bíróság 7 800/912. számú ítélete alapján. Ennek az ítéletnek az indokolása a következő: »A jelen esetben csupán az a jogi kérdés tárgya a vitának, hogy baleseti betegségnél a munkásbiztosító pénztár a felmerült egész kórházi ápolási költséget tartozik-e fizetni, vagy pedig az egész kórházi gyógydíj a pénztárt csak 28 napra terheli s ez időn túl csak házi ápolás esetén táró táppénzt kell fizetnie. Az s ez időn túl csak házi ápolás esetén járó táppénzt kell fizetnie. Az 1907-ik évi XIX. t.-c. 79-ik §-a egész általánosságban kötelezi a kerületi munkásbiztosító pénztárt a balesetre biztosított sérült gyógykezelésének a teljes felgyógyulásig való ellátására anélkül, hogy házi gyógykezelés, vagy kórházi ápolás közt különbséget tenne, ugyanezen törvény 209. §-a alapján kibocsátott 140.000/1907. belügyminiszteri számú körrendelet 49-ik §-ának 7-ik bekezdése értelmében pedig oly esetekben, amidőn a sérült csak balesetre volt biztosítva, a kórházi gyógyköltség a pénztárt tíz hét tartamára terheli, fennmaradván a pénztárnak az a joga, hogy a kifizetett összeget a balesetet szenvedettnek munkaadójától követelje, amiből következik, hogy akkor, ha a sérült nemcsak balesetre, hanem betegség esetére is biztosítva van, a tíz heti kórházi ápolási költség magát a pénztárt terheli. Továbbá a balesetek a betegségektől lényegesen eltérő, súlyosabb természettel birnak, s éppen azért az idézett törvény Vll-ik fejezetében a balesetkártalanításokat egész külön tárgyalja, s a baleseti betegségekre nézve különleges, az egyszerű betegségekre vonatkozó rendelkezésektől eltérő jogszabályokat tartalmaz, így, míg a törvény 50-ik §-a értelmében a pénztár egyszerű betegség esetén a segélyeket legfeljebb 20 hétig nyújtja, addig a 79-ik § értelmében baleseti betegségeknél a gyógykezelésről a teljes felgyógyulásig tartozik gondoskodni. Abból pedig, hogy a törvényhozó a segélyezés maximális időtartamának az egyszerű betegségeknél 20 hétre való korlátozását a baleseti betegségekre nem terjesztette ki, következtetni kell azt is, hogy a kórházi ápolásnak az egyszerű betegségeknél 28 napra való korlátozása a sokkal súlyosabb baleseti betegségekre szintén nem terjed ki, minthogy a törvény Vll-ik fejezete az 59-ik §-ra való utalást nem is tartalmaz. Minderre való tekintettel törvényszerűen határozott a közigazgatási bizottság, midőn a pénztárt nevezett sérült egész gyógydíjának viselésére, illetőleg a pénztár által még ki nem egyenlített összeg kifizetésére kötelezte. A pénztár panaszának tehát helyt adni nem lehetett.* Igazán súlyos bírálatot kellene mondanunk a közigazgatási bíróságról, ha ezzel az ítélettel behatóbban foglalkoznánk, mert az tűnik ki ebből, hogy a magas bíróság nincs tisztában a balesetbiztosítás céljával és rendeltetésével s nem ismerte fel a törvényhozásnak intencióit a betegségi és balesetbiztosítás összekapcsolásáról. A baleseti szolgáltatások tekintetében a mi törvényünk 10 hetet, az osztrák törvény 4 hetet ír elő, ellenben a német törvény a 14-ik héttől kezdve nyújtja a baleseti sérültnek a kártalanítást. E tekintetben tehát túlságos panaszra nem lehet okunk, csupán csak azt panaszolhatjuk, hogy azoknak a baleseteknek, amelyek 10 héten belül gyógyulnak, a költségei teljesen a betegségi biztosításra esnek, és a balesetbiztosítás ebből semminemű terhet nem visel. Erre vonatkozólag csak egy adatot találtam az Országos Pénztár 1909. évi jelentésében. E szerint ez a költség 299.000 koronát tett ki. Ez azonban a 10 héten belül gyógyulóknak csupán a táppénzköltsége. Természetesen azóta a balesetek száma általában gyarapodott, viszont az nincs még kimutatva, hogy a balesetek gyógyulási tartama a hírhedt Bernhardt tanár úr szerint a balesetbiztosítás következtében hosszabb lenne. Annak megállapítására, hogy a közegészségügyi viszonyok mily terhekkel sújtják a pénztárakat, leghelyesebb volna, ha a kormánynak az ország közállapotairól szóló jelentéseit vennék elő s annak adatait szembeállítanák mindazoknak az országoknak adataival, amelyeknek munkásbiztosításával összehasonlítás* teszünk. E helyütt azonban megelégszem azzal, ha a budapesti pénztár tüdővészstatisztikájából néhány adatot bemutatok. 1907. évben 156.434 taglétszám mellett .... 7.538 volt gümőkóros 1908. » 160.715 » » .... 9.455 » > 1909. » 198.606 » » .... 12.236 » » 1910. » 226.944 » » .... 15.507 » 1911. » 246.937 » » ... 18.509 » » 1912. » 248.811 > » .... 21.585 »