Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

480 Munkásügyi Szemle 1902—1903-ban az ápolási díj volt ... 2 korona 58 fillér 1904- ben az ápolási díj volt — — - 2 » 50 » 1905- ben több ízben változott és pedig ... 2 » 72 » majd ... ... ... ... ... „ ... 2 » 46 » 1906- ban az ápolási díj volt ... ... ... — — 2 » 50 » 1907- ben » » » ... _ 2 » 66 » majd pedig ... ._ ... ... 2 » 70 » 1908- ban az ápolási díj volt... ... — — - 2 » 80 » 1909- ben > » » _ ... „. 2 » 98 » 1910- ben » » » » 3 » 02 » 1911- ben » » » » ... ... 3 > 14 » 1912- ben » » » > ... 3 » 34 > 1913. évre az ápolási díj — — — .. — — ... ... 3 > 50 » Az évi jelentés megjelenése óta azonban az ápolási költségeket már napi 3 K 84 fillérre emelték fel. A közölt kimutatásokból azt a következtetést bátran lehet levonni, hogy a segélyezési szolgáltatások nemcsak a törvény rendelkezései tekintetében, de a tényleges szolgáltatások tekintetében is Magyarországon kisebbek, mint másutt. Túlzott segélyezésekről beszélni tehát annál kevésbbé lehet, mert az országos átlag némileg tűrhető számadatai a budapesti pénztár kedvező adataival együit volt csak elérhető, míg a vidéki kerületi pénztárak segélyszolgáltatásait Budapest nélkül vizsgálva nemcsak, hogy túlzott segélyezést nem fogunk találni, de általában elszomorító képe fog mutatkozni a betegek segélyezésének. Ha túlzás van nálunk, ez csak abban nyilvánul meg, amire a tisztelt előadó úr is rámutatott és amiben teljesen egyetértünk vele mindannyian, hogy a magyarországi munkásbiztosítás oly terheket visel, amelyek a'ól a külföldi pénztárak mentesítve vannak s amelyek tulajdonképpen a betegsegélyezési biztosításnak hivatását nem képezik. Vagyis nálunk a magyar munkásbiztosítás viseli a közegészségügy, a rokkant- és aggkori biztosítás és a munkanélküliség elleni biztosításnak terheit is. Még számszerint is ki lehetne mutatni némi fáradsággal,, hogy mily óriási összegek azok, amelyeket a munkásbiztosító pénztárakra hárítanak át s amelyek tulajdonképpen mint közegészségügyi kiadások az államkincstárt, vagy a törvényhatóságokat terhelnék. A rokkantbiztosítás terheit a pénztárak viselik, nemcsak azáltal, hogy a rokkant tagok minimális időre munkába állván, a pénztár szolgáltatásaira jogot szereznek s az igényjogosultságot kimerítik annyiszor, ahányszor csak akarják, de a magyarországi judikatura is úgy alakult ki, hogy a rokkant tagnak jár a táppénz arra az időtartamra, amit a törvény minimumként 20 hétre előír. íme egy ilyen ítélet indokolása. »Való ugyan, hogy a betegségének természetére tekintettel igénylő állapotát rokkantságnak is lehet minősíteni; minthogy azonban a rokkantsági tünetek alapjául a betegség szolgál, amelyből eredő keresetképtelenség 20 heti tartamára a táppénzsegély a T. 50-ik §-a 3-ik pontja értelmében biztosítva van, minthogy továbbá a rokkantbiztosítás szabályozása hiányában nincsen oly törvényrendelkezés, mely az egyúttal rokkantá vált beteg munkások betegsegélyezési igényeit kizárná, igénylő részére igazoltnak vett keresetképtelensége alapján a táppénzt a betegsegélyezés hátralévő időtartamára, vagyis a kiszolgáltatott 24 napi segélyezésen túl 116 napra a VH-ik napibérosztálynak megfelelő 3 korona 75 fillérrel számítva megítélni kellett*. (1912. Bet. I. 59/8.) A rokkantságot ez esetben nem gümőkór okozta, hanem mindkét lábon erős lúdtalp, viszértágulat és szívműködési zavar. A szóbanlevő tag foglalkozása butorcsomagoló. De visel a betegsegélyezési biztosítás nálunk baleseti terheket is. Nemcsak azért, mert a baleseti sérültek kezelési és ellátási költségei 10 hétig terhelik a betegsegélyző pénztárakat, hanem azért is, mert a judikatura oly baleseti terheket is áthárít a pénztárakra, amelyek a törvényben előírva egyáltalán nincsenek. Ilyen terhek pld. a baleseti sérültek kórházi ápolási költségei. A judikatura ugyanis különbséget tesz kórházi ápolás tekintetében azok között, akik valamely rendes megbetegedés következtében kerülnek a kórházba, vagy baleseti sérülés következtében. Rendes betegségeknél még van foganatja a törvény 59-ik §-ában előírt négy heti korlátozásnak, de a baleseti sérüléseknél a pénztárakat teljes 10 hét tartamára kötelezik az ápolási költség megfizetésére a közigazgatás