Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - Adatok a szem balesete elhárításának kérdéséhez

464 Munkásügyi Szemle ha az ápolt valamely betegsegélyző pénztár tagja. Az 1907: XIX. t.-c. 206. §-a az idézett 9. § rendelkezéseit érvényükben meghagyván: a szóbanforgó költségeknek a pénztár részéről való megfizetésére nézve kizárólag az 1898: XXI. t.-c. intézkedései vehetők figyelembe, azon jogelvnél fogva, mely szerint az általános érvényű törvényes határozmánynyal, az 1907: XIX. t.-c. 59. §-ával szemben a speciális törvényes rendelkezés, tehát az 1907: XIX. t.-c. 206. §-a, illetve az 1898: XXI. t.-c. 9. §-a az irányadó. Már pedig e szakasz b) pontja szerint az elmebeteg pénztári tag ápolásából eredő költségeket vagy a kincstár viseli, vagy a fizetésképes hozzátartozók fizetik, de semmi esetre sem a pénztár, amelyet az 1907: XIX. t.-c. 59. §-a kifejezetten nem mentesít ugyan a szóbanforgó költségek megfizetése alól, de másfelől kifejezetten nem is teszi kötelességéve a fizetést azon esetekben, amelyeknél ugyanez a törvény, vagy érvényében meghagyott egyéb törvényes rendelkezés a fizetőkötelesek között a pénztárt nem jelöli meg. Évtizedes joggyakorlat sem zárja ki azt, hogy egyik, vagy másik törvényhely következetesen rosszul ne magyaráztassék és ezért feltétlenül bizonyító erejűnek az eddigi gyakorlatot nem tartom. Azonban az idézett törvényszakaszoknak egybevetése az eddigi törvénymagyarázatokkal arról győz meg, hogy a pénztárnak az elmegyógyintézeti költségek megfizetése tekintetében sem alapbeli, sem szubszidiárius kötelezettsége nincsen. A szegény tagok után azért nincsen, mert ezekért a kincstár viseli a költségeket, a fizetőképes hozzátartozókkal birokért pedig azért nem terhelik, mert azokat a hozzátartozóknak kell fizetniök. A kincstár különbséget tehet szegény és fizetőképes ápolt, illetve hozzátartozók között, de a pénztár, szerintem, nem tehet, mert segélyszolgáltatási kötelezettségét a tag, vagy hozzátartozóinak vagyoni képessége nem befolyásolja és a tagoknak a pénztárral szemben való igényei még akkor is egyenlők, ha ápolásukból eredő költségek tekintetében más törvény akként rendelkezik, hogy a tagok között vagyonosság szerint megkülönböztet. A hivatali ítélet disztinkciója fizetésképes hozzátartozókkal biró és szegény tagok között azzal a sajnálatos gyakorlattal is járhat, hogy a közigazgatási hatóságok akkor, amikor az ápolási költségeknek mely személyek által való viseléséről határoznak, lehetőleg minden esetben fizetőképes hozzátartozókkal biroknak fogják minősíteni az elmebeteg pénztári tagokat, mert ez azt az ő szempontjukból igen kényelmes következményt vonja maga után, hogy a díjakat egyszerűen a pénztárral fizettetik. Még ha jogsérelem is volna, — amit vitatok, — hogy nem a pénztár viseli a kincstár által nem fedezett elmegyógyintézeti díjakat, még mindig kisebb és elszigetelten előfordulható jogsérelem azzal szemben, amely a pénztárakat elkerülhetlenül azáltal érné, hogy a fizetőképessé előléptetett hozzátartozók helyett a pénztáraktól követeltetnének a szóbanforgó költségek. A munkásbiztosítási választott bíróság szervezetéről folytatott szaktanácskozás jeles előadója szerint az általam kifejtett álláspont elfogadása azt jelentené, hogy »a pénztárnak a biztosítási jogviszonyból eredő kötelezettsége másnak (pl. az államkincstárnak, vagy betegápolási alapnak) teljesítése folytán tekintessék megszűntnek^1) Szerintem nem megszűntnek, hanem a konkrét esetben nem létezőnek tekintendő a pénztár kötelezettsége, mert az ezt szabályozó törvényben is hivatkozott egyéb törvény a pénztárt kifejezetten mentesíti a kötelezettség teljesítése és az ebből származó költségek viselése alól. Hogy ez helyes-e, vagy helytelen, az vitatható, de mivel a pénztárak ma ennek, az alapjában véve nem nagy tehermentesítést jelentő törvényes kedvezménynek élvezetében vannak: a munkásbiztosítási joggyakorlat, szerintem, nem helyes irányt követ, amikor e kedvezmény nullifikálásával a pénztár fizetési kötelezettségét megállapítja és ezt nem is az ezen kötelezettségre vonatkozó konkrét pörös igény kapcsán, ') A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének kiadványai. IV. 114. oldal.