Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - Adatok a szem balesete elhárításának kérdéséhez

Munkásügyi Szemle 465 pl. az elmegyógyintézetnek megfizetett ápolási díjaknak a pénztárral szemben való követelése esetében teszi, hanem egy másik pénztári kötelezettség, a táppénzsegélyezés fennforgásának elbírálása során. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete Szterényi József v. b. t t. elnöklete alatt f. évi június hó 13-án délután 5 órakor a Társadalmi Múzeum helyiségében (V., Mária Valéria-u. 12.) folytatja szaktanácskozását a munkásbiztosítási törvény reformjáról. Tárgy: Betegség esetén nyújtandó segélyekről megkezdett vita folytatása. Az egyesület vendégeket szívesen lát. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal jelentése az 1909. évről. A m. kir. Állami Munkásbíztosítási Hivatal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár 1907—1909. évi, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1909. évi működéséről szóló jelentését, amelyet a kereskedelemügyi miniszter május 5-én a képviselőházban bemutatott, most bocsátotta a hatóságok, intézetek s érdeklődők rendelkezésére. A jelentést a képviselőház munkásügyi bizottsága május hó 31-én tartott ülésén tárgyalta. Hegedűs Kálmán előadó s dr. Mentsik Ferenc, az Á. H. másodelnöke ismertették s kitértek egyúttal a munkásbiztosítás körül létező bajokra. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy foglalkozik a törvény novelláris módosításával, sőt adminisztratív szempontból is segítségére kíván sietni az intézménynek. A hivatal létszámhiányán is tőle telhetőleg segíteni fog. A kérdés megoldása alapos tanulmányt igényel ugyan, de nem fog tőle elzárkózni, mert vannak olyan bajok, amelyek halaszthatatlan orvoslást kívánnak. A jelentés első kötete az országos pénztár működését ismerteti, megalakulásától 1909. év végéig, továbbá tárgyalja és ismerteti az összes pénztárak taglétszámának, tagsági forgalmának, a tagok megbetegedésének és segélyezésének adatait, továbbá a betegség esetére való biztosítás pénzügyi állapotát és eredményeit, míg a második kötetében a balesetbiztosítás 1908. és 1909. évi eredményei vannak egybefoglalva. A jelentés adatai szerint a betegség és baleset esetére való biztosítást 1909. évben a központi szervként működő országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztáron kivül 96 kerületi munkásbiztosító pénztár, 82 vállalati és 4 magánegyesületi betegsegélyző pénztár, összesen 182 helyi pénztár bonyolította le. A betegség esetére biztosított tagok átlagos létszáma 1909. évben összesen 945 ezret tett ki, tehát közel 120 ezerrel többet, mint az 1908. évben. A keresetképtelenséggel járó betegségi esetek száma 329.540 volt, a táppénzes napok száma megközelítette az 5 ^milliót, vagyis egy-egy tag az év folyamán mintegy 5 és fél napon át volt táppénzben részesülő beteg. A keresetképtelen tagok ezenkívül az 1909. évben 462 ezer napot töltöttek kórházban, vagyis 100 tagra 49 kórházi nap esett. A pénztárak 1909. évben táppénz, illetve kórházi ápolási díj fejében országos átlagban közel 22 koronát fizettek ki egy-egy megbetegedés után. A betegsegélyezési járulékbevételek összege 1909-ben 20 és fél millió korona, amiből egy tagra átlagban 22 korona esik. A segélyezési és igazgatási kiadások összege közel ugyanannyi, együttvéve 20 millió 600 ezer korona volt. Maguk a segélyezési kiadások 17"3 millió koronát, vagyis a járulékjövedelem 86"2°/o-át tették ki, amely összegből a táppénzkiadások 7*3 millió koronával terhelték a pénztárakat, ami megfelel a járulékjövedelem 35-5%-ának. A táppénz után legnagyobb segélyezési tétel az orvosi költség 3"9 millió s a gyógyászati ellátás költsége 3"5 millió koronával. Ezek az összegek az előző évekhez képest lényeges emelkedést mutatnak, annak jeléül, hogy egyrészt a taglétszám tetemesen megnövekedett, másrészt, hogy a gyógykezelés mértéke, az orvosok díjazása jelentékenyen emeltetett. A kórházi költség T6 millió koronát tett ki, a többi összes segélyezés költsége pedig, mint a temetkezési segélyek, fürdőköltségek, szülésznői díjak stb. 1'4 millió koronára rúgtak. A kezelési költségek összege megközelítette a 3 milliót, amelyből személyi kiadásokra 2"2 millió, dologi kiadásokra pedig 778 ezer korona esett. A kezelési költségek tehát az 1909. évben a tagjárulékbevételeknek 14*3%-át emésztették föl. A balesetbiztosítási ágazattal foglalkozó második kötet adataiból kieme-