Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

Mankásügi'i Szemle 27 nál mérsékeltebb emelkedés mutatkozik; a gyógyfürdősegély, melyet a pénztárak ezelőtt nem ismertek, csak másfél, vagv kétszeres táppénz címén, teljességében jelentkezett, ellenben apadt a kiadás a gyógyszer, kötszer és temetkezési járulék tételeinél. A kezelési költségekkel, mert e tekintetben is országszerte nagyon téves felfogás uralkodik, később részletesen foglalkozom, itt csupán kötelességszerűleg szintén megteszem az összehasonlítást, amelynek eredménye az, hogy a centralizáció előtt egy tagra 1906-ban a dologi és vegyes kiadásokat is beleértve a kezelési költségekbe, 3 korona 76 fillér esett, 1911-ben 4 korona 84 fillér, vagyis fejenkint 1 korona 8 fillérrel több. A bevétel a törvény előtti időben legmagasabb volt 1906-ban 13 millió 438 ezer 520 korona, ezzel szemben 1911 ben már 29 millió 257 ezer 480 korona bevétel áll. Egy tagra esett 1906-ban 18 korona 36 fillér bevétel és 18 korona 32 fillér kiadás. 1911-ben esett egy tagra 26 korona 63 fillér bevétel és 26 korona 9 fillér kiadás, vagyis a bevételnél fejenként 8 korona 27 fillér, a kiadásnál pedig 7 korona 78 fillér a különbözet. Illusztrálásul szabadjon még ismertetnem az ország első és legnagyobb kerületi betegsegélyző pénztárának: a budapestinek 1907. június 30-án, tehát az Országos Pénztár életbeléptetése napján talált pénzügyi helyzetét. E szerint volt készpénzben 150 ezer 273 koronája, ezzel szemben kifizetésre várt 224 ezer korona kórházi tartozás; kötszer, gyógyszer, fürdőtartozás 208 ezer, felszámolt pénztárak vagyontömegei és különféle hitelezők követelése 190 ezer korona, összesen tehát 622 ezer korona, pedig a segélyszolgáltatás mérve, a táppénz-nyújtás tartamát kivéve, kisebb volt, orvosait és tisztviselőit hasonlíthatatlanul rosszabbul fizette és a járulékot állandóan hét napra és 4 nap után is egész hétre szedte. Sokkal silányabbul álltak — egy párt kivéve — országosan a többiek és ha az Országos Pénztár életbe nem lépett volna a 12-ik órában, bizonyosan beállott volna a tarthatatlan állapot, minden jogfosztás mellett is, melyet — valljuk be — rossz pénzügyi helyzetüknél fogva a pénztárak nagy része kényszerűségből elkövetett. Tény, hogy ezeken a bajokon igyekeztünk tőlünk telhetőleg segíteni tekintélyes kölcsönök engedélyezésével, de teljes rendet — mint már említettem — csak a 3 milliós folyó számla hitel keretében lehet majd teremteni. A kezelési költségek nagyságáról sok szó esett már több érdekeltségnél és mintegy beleültették a közvéleménybe, hogy a magyar munkásbiztosítás adminisztratív költségei hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a külföldön. Ez az állítás téves, mert a külföldi munkásbetegsegélyző pénztárakat állították szembe a mi közvetítő helyi szerveinkkel, holott csak akkor lehet az összehasonlítás alapos és elfogadható, ha a munkásbiztosítás összes ágazatainak kezelési költségeit állítjuk szembe itt is, ott is. Nálunk, nem úgy mint a külföldön, a közvetítő helyi szervek végzik a betegsegélyezési teendőkön kívül a baleseti agendákat, külön fedezet nélkül a családtagok és rokkantak segélyezését, lévén korra való tekintet nélkül tag minden biztosításra kötelezett. Nálunk a tagok nem laknak oly sűrű csoportokban, mint külföldön és részint ezért is drágább az igazgatás, részint meg azért is, mert míg külföldön még a beteglátogatást is tiszteletből, vagy csekély díjért végzik el, addig minálunk ipartestületek és egyesek a bizalmiférfiui tisztség viseléseért a járulék-bevétel 10, sőt ezelőtt még magasabb százalékát is igényelték és élvezték. Nálunk a Verbandok hivatását betölti az Országos Pénztár és ellátja ezenkívül az összes balesetbiztosítási ügykört, különben mint a külföldön, mert saját orvosaival kezelteti a balesetet szenvedetteket és ugyancsak azok véleménye alapján állapítja meg a járadékokat. Nálunk a gyári, vállalati betegsegélyző pénztárak tagjai csak 15°/«-át teszik az össztaglétszámnak, míg Németország-