Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

Munkásügyi Szemle ban és Ausztriában 23—24 százalékát és így sokkal több tag kezelési költségeit viselik a munkaadók. Nálunk a törvény 102. § a alapján a beteg segélyezési kezelési költségeket a baleseti számla olyan arányban megtéríti, amily arányban állanak egymással a két ágazat segélyezési kiadásai és ez azt jelenti, hogy nem sok idő múlva, a közvetítő' helyi szervek kezelési költségei felére fognak leszállani, mert míg a betegsegélyezési kiadások már is bizonyos állandósághoz jutottak, addig a baleseti segélyezési kiadások, a járadékosok révén rohamosan emelkednek. Arra is gondolni kell, hogy a később beérkező rokkant- és egyéb szociális biztosítás csak országos keretben fog kultiváltatni, tehát azáltal javulás fog beállani a kezelési költségek kvótájánál e címen is. Ha mindezek így vannak, akkor nem lehet és nem szabad a biztosítás egyik, vagy másik ágazatát kiszakítani és úgy összehasonlítani a külföldi hasonágazattal, mert mint köztudomású, a külföldön a biztosítási ágazatok egymástól függetlenek. Tessék a külföldi baleset-, rokkant-, betegségbiztosítás, Verbandok összes kezelési költségeit összevonni és úgy szembeállítani a mi Országos Pénztárunk — beleértve ebbe összes közvetítő helyi szerveinket is — kezelési költségeivel és keresni, hogy egyegy tagra mennyi esik azokból itt és ott, és akkor ki fog tűnni, hogy mi nem adminisztrálunk drágábban, holott az ellenkezője sem volna meglepő, mert hiszen 1 millió 120 ezer tagot nem lehet olyan olcsón igazgatni és kezelni, mint Ausztriában 3 és fél milliót és Németországban 13 milliót, ahol, mint említettük már, a tagok nem olyan elszórtan laknak, mint nálunk. Mindamellett helyeslem évi jelentésünkben elfoglalt azt az álláspontot, hogy azok a helyiszerveink, amelyek még a kezelési költségek körül kellő takarékosságot nem tanúsítottak, ily irányban figyelmeztetve vannak. Az Országos Pénztár működését ezek után leghívebben ismertetem akkor, ha az alábbi adatokat teszem közzé: Ezen adatok szerint 1907/11. években közvetítő helyi szervek útján, táppénz címén 35 millió koronát, az 1912. évit hozzákombinálva 45 millió koronát: Gyermekágyi segély címén az 1912. évit is hozzávéve kereken 800.000 koronát. Szülésznői díj címén ugyanilyen időszakokra 1,700.000 koronát. Gyógyászati ellátás címén 19 millió koronát. Temetkezési segély címén 2 millió 400.000 koronát. Kórházi költség címén 9 millió koronát. Fürdő és szanatóriumi költség címén 3 millió koronát. Orvosi költség címén 23 millió koronát. Kezelési költség címén 18 millió koronát. Vegyes kiadások címén 3 millió koronát, vagyis összesen kikerekített számokat említettem = kerek 125 millió koronát adtunk ki. Bevételünk járulékokból és egyebekből ezen idő alatt kereken 129 millió. Megjegyzem, hogy a bevétel és kiadás között előálló különbözetekről egyrészt a zárszámadások adnak felvilágosítást, másrészt az 1912. évi adatokat az 1911. évi eredményhez viszonyítva állítottam be. Ezek a számok csak a betegsegélyezési ágazatra vonatkoznak, ha tehát még ezekhez hozzáadjuk a baleseti számlát illető bevételeket és kiadásokat, ami az évi jelentés 21. lapján közölt eredményszámlák tanúsága szerint csak 1911. év végéig kereken 24 millió koronát, az 1912. évit is hozzákombinálva közel 34 millió korona bevételt tesz ki és nem hagyva figyelmen kivül az ezen időszakok alatt viselt biztosítási költségeket és baleseti segélyeket, ami összesen ugyancsak hozzávéve az 1912. évi valószínű kiadásokat is, kereken 15 millió koronát képvisel, akkor konstatálhatjuk, hogy az öt és féléves ciklus alatt ezek szerint több, mint 300 millió korona forgott Magyarország közgazdaságában az Országos Pénz28