Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

Munkásügyi Szemle 21 ben eszközlendő előleg-kirovás, hacsak valami nagy közgazdasági romlás nem zavarja meg számításainkat, az 1913. év folyamán oly kedvező pénzügyi helyzetet teremt, hogy az elszámolt tartalékalapokat értékpapírokban legalább jó részében fedezhetjük. A többi tartalékalapok nem igényelnek a jelentésben felhozott indokoláson kivűl más magyarázatot, tehát ezekkel nem foglalkozom, hanem utalok arra a táblázatra, amely az évi jelentés 28-ik lapján van közzétéve. Az anyagi helyzet ismertetéséhez tartozik még nézetem szerint az is, hogy az évi jelentésben említett forgótőke szaporítását kérelmezzük a közgyűléstől és ezért nyújtottuk be azon határozati javaslatunkat, hogy folyószámlahitelünket 3 millió koronával kibővíthessük. Eltekintve az ismertetett helyzettől, egy olyan nagyszabású intézetnek, mint az Országos Pénztár, évi 40 millió biztos kiadásainak fedezésére tekintélyes folyószámlahitelről már azért is kell gondoskodnia, mert eltekintve attól, hogy a követelések beszedésének eredménye mindig a gazdasági konjunktúrák szerint igazodik, jövedelmei a törvény rendelkezése folytán mindig csak utólagosan szedhetők be, fizetőképességét mindenesetre biztosítani kell. Itt foglalkoznom kell még azzal a téves felfogással is, amely állítja, hogy az Országos Pénztárnak mindaddig nem szabad intézményeket létesíteni, székházat építeni, amíg saját magának félretett készpénze nincs, vagyis hitelműveleteket nem szabad véghezvinni, még akkor sem, ha azok útján gazdasági előnyöket érhet el. Hogy mit jelent a hitel kivétel nélkül az egész világon, annak szomorú bizonyságát észlelhettük a lefolyt esztendőben. Hitel nélkül nem működhetik és nem működik az állam, a törvényhatóság, község, sőt a legvagyonosabb részvénytársaságok, vállalatok és még a hiteltnyujtó pénzintézetek sem bonyolíthatják le üzleteiket e nélkül. Az Országos Pénztár törekvéseit sem lehet megakasztani azzal, hogy jelenleg niics fekvő pénze. A hitelképesség mindig csak azt mutatja, hogy az egyén, vagy jogi személy, mely ezt kapja, jó anyagi viszonyok között él. Köszönettel lehet tudomásul venni azt, hogy a kereskedelmi és pénzügyminiszter urak jóindulattal támogatták a tüdővész ellen való védekezés céljából kért sorsjegykibocsátás iránt beadott kérésünket és ily irányú törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, melynek révén több mint 3 millió koronához jutunk, mihelyt a pénzügyi piac a háború és ezzel kapcsolatos hírek hatása alatt elvesztett normális helyzetét visszanyeri és a szindikátus, melyre engedélyünket szerződésileg átruháztuk, az aláírási felhívást kibocsárván, a jegyzések befejezést nyernek. Hogy ezen anyagi gyarapodás minő nagy szociális hivatás betöltésére fogja képesíteni az Országos Pénztárt, erről most nem beszélek, mert a tüdővész ellen való védekezés formáiról és kellékeiről már bő ismertetést adtunk nem egy alkalommal. Az anyagi helyzethez kapcsolódik még a hatmilliós kölcsön ügye is, amely a közvetítő helyi szervek székházépítésére lett engedélyezve. Ezt a kölcsönt eddig csak 600.000 koronáig vettük igénybe és szándékosan halasztgattuk a székházak létesítését, mert — mint tudni méltóztatnak — az értékpapírok árfolyamesése olyan hihetetlen nagy volt, hogy vétkes könnyelműség lett volna 16—20'/"-os veszteség mellett székházépítéssel foglalkozni. Mindamellett foglalkoztunk az igények jogos kielégítésével és reméljük, hogy a folyó évben ismert programmunkat egészen valóra válthatjuk, amint már építés alatt áll a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár palotája, felépült a pécsi, vétel útján létesült a kassai, a csíkszeredai, székesfehérvári, nagykanizsai pénztár székháza. Az állampénztárból kapott az Országos Pénztár a baleseti kiadások fedezésére és működése megkezdhetésére 800.000 korona kamatmentes