Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

20 Munkásügyi Szemle viszont ő így törvényes formában mentesül a biztosítási kötelezettség alól, mert ezentúl már az alkalmazottak lesznek feleló'sek a járulékok beszolgáltatásáért. Nemcsak a munkások, de a munkaadók fizető részének nagy érdeke rejlik abban, hogy a kirótt járulékok kellő időben befolyjanak és bevehetetlenekké ne váljanak, mert hiszen az előálló szükségleteket fedezni kell és ha emiatt az lehetetlen, a fedezetet csakis a törvény 25. §-ában lehet megtalálni, vagyis fel kell emelni a járulékkulcsot, amely egyenlő a kötelességét ismerő és teljesítő munkaadók újabb megterhelésével a lelkiismeretlenek viselkedése miatt. A munkaadóknak is nagy érdekében áll tehát, hogy a járulékok behajtására és biztosítására vonatkozó határozati javaslatunkat és előterjesztésünket támogassák. Hogy mennyire egészségtelenek nálunk a viszonyok a fizetési kötelesség betartása körül, érdekesnek tartom bemutatni a következő összehasonlítást a betegsegélyezési bevételekről. Év Ország neve Összes bevétel Hátralék 1911 Magyarország 29,852.833 korona 8,092.577 korona 1909 Ausztria ' 80,815.413 » 6,650.712 » 1910 Németország 379,284.496 márka 764.646 márka Az elmondottak első sorban és nagy részben a betegségi ágazat anyagi viszonyait érintették, a baleseti ágazatnál már deficitről nem lehet szó, mert hiszen itt — mint tudni méltóztatnak — megvan a munkaadók kölcsönös szavatossága, vagyis a be nem hajtható járulékokat köteles a pénztár újból kiróni az aktiv munkaadók összességére; szó lehet csak a hátralékokról, amelyekre nézve felvilágosítást adnak a fentebb ismertett adatok, amelyek szerint a külföldön a köz iránt való érzék hasonlíthatatlanul erősebb, mint nálunk. Az anyagiak kapcsán meg kell emlékeznem még néhány szóval a tartalékalapokról is, jóllehet, hogy ezekre vonatkozólag bő ismertetést foglal magában az évi jelentés, illetve annak 28. lapján és folytatólag közölt táblázatok kísérő szövege. A betegsegélyezési tartalékalapra elszámoltunk 1911. év végén 531.497 koronát, papírban elhelyeztünk 18.737 koronát, de növelve lett ez az alap a kincstárral kötött és már említett egyezség alapján annyira, hogy készpénzben, illetve vásárlandó értékpapírban 1,200.000 koronát tesz ki. A baleseti elhelyezett tartalékalap és pedig: az aj felosztó-kirovó ágazatban kellene, hogy 6,520.241 korona, a b) ágazatban 2,828.488 korona legyen és az évi jelentés 28-ik lapján közölt táblázat szerint ezekből az összegekből semmi sem lett befizetve. Ennek indokolása az évi jelentés 29-ik lapján olvasható. Ugyanis az első felosztási művelet csak 1911. év végén volt eszközölhető és pedig amiatt, hogy míg a külföldön az üzembesorozást, mely a kirovásnak elengedhetetlen alapja, a törvény életbeléptetése előtt 2 évvel előbb kezdték meg és ugyanannyi idő eltelte után készen adták át, addig nálunk a törvény életbeléptetése után, csak másfél év múlva foghattunk hozzá az üzemek besorozásához és természetesen csak most jutottunk el odáig, hogy helyszínelések útján az úgynevezett finomabb besorozásokat eszközölhetjük. Ez okozta azután azt, hogy a törvény életbeléptetése napjától, egészen az első két évi szedett előlegből — amely már tulajdonképpen szintén csak névleg volt az, — fedeztük a rohamosan emelkedett baleseti költségeket és járadékokat. Ez idő szerint már a tartalékalap ezen követelésének törlesztésére 930.000 korona értékpapírt vásároltunk és reményünk van arra, hogy a mult év végén befejezett kirovási művelet és a folyó év második negyedé-