Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

Munkásügyi Szemle 111 természetével különben sem összeegyeztethető messzemenőleg tágító értelmezést nem tartja megengedhetőnek. Igénylő részére a nyújtott segélyezésen túlmenő segélyezés csak abban az esetben lenne ítéletileg megállapítható, ha a pénztárakat a törvény kötelezné arra, hogy tagjaikat üdülés céljából segélyezzék. Erre hiányozván a törvényes alap, igénylőt el kellett utasítani. BALESETBIZTOSÍTÁS. Országos Pénztár és Választott Bíróság hatásköre. A m. kir. áll. munkásbiztosítási hivatal 1909. szeptember 29-én kelt 1909—1412. számú ítélete. ítélet. A hivatal igénylő fölebbezését visszautasítja, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár fölebbezése következtében pedig az I-ső fokú bíróság ítéletét azzal a kijelentéssel egészíti ki, hogy az abban megítélt ideiglenes járadék megállapítása az állandó járadék megállapításáig bir érvénynyel. Mogokolás. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár azért támadta meg fölebbezésével az I-ső fokú ítéletet, mert ez az ítélet a megítélt járadék fizetésének végső határidejét meg nem határozván. — felfogása szerint állandó járadék megállapítását tartalmazza, — minthogy pedig ez ügyben az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár még nem határozott, sem határozathozatalra az elj. rendelet 59. §-a értelmében felhívást nem nyert, az ítélet szerinte hatásköri túllépést és az Országos Munkásbetegsegélyző Jés Balesetbiztosító Pénztár hatáskörének csorbítását tartalmazza, miért is az, a pénztári képviselőnek a felső bírósági tárgyalásain tett előterjesztése szerint, megváltoztatás alakjában hatálytalanítandó. Erre a felfogásra az elsőfokú bíróság ítélete nem nyújt teljes alapot, mert az abban foglalt és teljes biztonsággal pusztán az ideiglenes járadékra kiterjedő megállapítás az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztárnak az ítéletek értelmezésénél is jogforrásként irányadó alapszabályainak s jelesül a 87. §-nak 3. b) pontjának erejénél fogva annak külön kifejezése nélkül is csak az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár igazgatóságának az állandó járadék tárgyában hozandó határozatáig lehet érvényes, — mindamellett bizonyos, hogy mivel az ítélet a szóban levő végső határidőt kifejezetten fel nem tüntette, az — kivált a jogszabályokban járatlan feleknél — félreértésnek ad alkalmat. Ez indította a hivatalt arra, hogy az első bíróság ítéletét a marasztalás végső határidejének feltüntetésével kiegészítse. Nem mehetett bele azonban a hivatal abba, hogy az I-ső fokú ítéletet az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár képviselőjének a felső bírósági tárgyaláson előterjesztett kérelméhez képest hatálytalanítsa, mert már nem talált alapot annak az álláspontnak elfoglalására, hogy az I-ső fokú bíróság hatáskörét túllépte s az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár hatáskörét csorbította volna. Igénylő ugyanis 1908. október 14-től 1908. október 24-ig még gyógykezelésre szorult, munkaképességcsökkenésének foka véglegesen megállapítható nem volt s így részére ideiglenes járadékot a törvény szerint a kerületi pénztárnak meg kellett állapítani. Ebbe a megállapításba azonban a Dudapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár 11.664/908. sz. határozatában 1909. január 27-én, vagyis elkésetten, akkor bocsátkozott, amikor már hónapok teltek el a gyógyulás befejezte s a munkaképességcsökkenés fokának végleges kialakulása óta. A pénztár akkor, mikor a szóban levő törvényes kötelezettséget teljesítette, nyilvánvalóan annak befolyása alatt, hogy ideiglenes baleseti járadék az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár alapszabályai 87. §-ának 3. b) pontja értelmében az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár igazgatóságának határozatáig állapítandó meg és abból a célból, hogy a már amúgy is hónapok óta támogatás nélkül maradt igénylő még továbbra is az Országos Pénztár határozatáig jogának élvezetétől el ne üttessék, G. K. baleseti járadékát nem pusztán az 1908. okt. 14-től 24-ig terjedő időre, hanem ideiglenes minőségben mindaddigra állapította meg, amíg az Országos Munkásbetegsegélyző és Dalesetbiztosító Pénztár határozatát meghozza. Noha annyiban helyes az I. fokú bíróság indokolásában kifejezésre juttatott kitanításszerű okfejtés, amennyiben az 1908. október 27-ike között lefolyt időköz