Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A gazdasági munkások biztosítása a képviselőházban

66 Munkásügyi Szemle körül őt különben semmiféle gondatlanság sem terheli. A jelen törvényszakasz alapján fizetendő biztosítási díjat, illetőleg rendkívüli tagsági díjat a munkás bérébe betudni vagy őt annak megtérítésére kötelezni tilos. Aki ezen tilalmat megszegi, az 1900 : XVI. t.-c. 40. §-ában megállapított büntetés alá esik. 13. §. Felhatalmaztatnak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter és a m. kir. földmívelésügyi miniszter, hogy a vizi társulatoknál (öblözeteknél) és a m. kir. földmívelésügyi miniszteri tárca keretében házi kezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításának ügyét az 1907 : "XIX. t.-c. hatálya alól kiemelve, annak szabályaitól eltérőleg ideiglenesen rendeletben szabályozzák. E rendelet a törvényhozásnak bemutatandó. Új hivatalos gyógyszerárszabvány. A m. kir. belügyminiszter f. évi január 1-vel új gyógyszerárszabványt léptetett életbe, amely nemcsak nagy csomó gyógyszer árát drágítja meg, de az expediálásért járó díjakat is felemeli. Az új gyógyszerárszabvány kétségkívül a gyógyszerészek exisztenciális érdekeit szolgálja, azonban nagyobb mértékben sújtja a szegényebb néposztályt s lényegesen megterheli a munkásbiztosító pénztárak költségvetését. Hogy e teher mily mértékű lesz, számítások még nincsenek, de máris megállapítható, hogy a kórházi ápolási díjak és a gyógyszerek árainak folytonos emelése aligha nyer fedezetet a pénztárak bevételeiben. Még csak azt említjük meg, hogy legutoljára 1910. január 1-én emelte a belügyminiszter a gyógyszerek árát és az expediálási díjakat. Járadékelőlegek folyósítása. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1911. december 29-én kelt V. 197/1. számú leiratával kimondotta, hogy kerületi pénztár igazgatósága csak akkor állapítson meg járadékot, amikor a munkaképesség csökkenése a táppénz fizetésének időpontján, de legkésőbb tiz héten túl bizonyos, aránylag rövidebb idő alatt megszűnik, vagy 10°/o-nál kisebb fokra leszállt, amikor tehát időleges járadék megállapításának van helye. Állandó járadék megállapításának szüksége esetén a kerületi pénztár alakszerű járadéki határozat mellőzésével folyósítson előleget és haladéktalanul terjessze föl az iratokat az országos pénztárhoz. ügyvédi kamarák alkalmazottainak biztosítási kötelezettsége. A kereskedelemügyi miniszter 1911. évi december 14-én kelt 77.834. VI. D. számú határozatában kimondotta, hogy az ügyvédi kamarák olyan alkalmazottai, kik ebbeli tisztségüket — bár tiszteletdíj mellett — mellékfoglalkozásképen teljesítik, betegség esetére nem biztosítandók. Orvoskérdés. Az Országos Pénztár elnöksége következő határozatát terjeszti tudomásvétel céljából az igazgatóság elé: A kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium az Állami Munkásbiztosítási Hivatal utján közölte a magy. kir. belügyminiszternek a pénztári orvosok tervezett szolgálati és fegyelmi szabályzatára vonatkozó állásfoglalását, melynél fogva szükségessé vált, hogy a pénztárorvosi szolgálati szerződés módosíttassék. Az elnökség véleménye szerint, ha a szerződésnek a véglegesítésre és eljárásra vonatkozó része a belügyminiszteri álláspont szerint módosíttatnék, akkor azt az orvosok nem fogják elfogadni, ami a tagok gyógykezelésének ellátását hiányossá fogja tenni. Az elnökség elrendelte, hogy a magy. kir. Állami Munkásbiztositási Hivatal felhívására kidolgozott és a belügyminiszteri állásfoglalásnak megfelelő szabályzat alapján az új szerződéstervezet kidolgozására irányuló tárgyalások a Hivatal szakelőadóival folytattassanak le. A tárgyalások során nyomatékosan hangsúlyozandó, hogy a belügyminiszteri állásfoglalás a pénztárakra és orvosokra egyaránt sérelmes, az Országos Pénztár kérje fel tehát a magy. kir. Állami Munkásbizosítási Hivatalt arra, hogy az Országos Pénztárral közösen járjon el az irányban, hogy a magy. kir. belügyminiszter ez ügyben elfoglalt álláspontját változtassa meg. Daleseti viszonosság Németországgal. Az Országos Pénztár elnöksége egy német honos munkás balesetügyével kapcsolatban a Németországgal való viszonosság kérdésével foglalkozott és elhatározta, hogy felterjesztésileg fordul az Állami Munkásbiztosítási Hivatalhoz, hogy a viszonosság kérdését tisztázza, esetleg a vonatkozó tárgyalásokat vezesse be.