Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Iparfejlesztés és szociálpolitika

Munkásügyi Szemle 90 1 1 ••• 1 70GGYAK0RLAT 1 — 1 BETEGSEGÉLYEZÉS. Az 1907. évi XIX. t.-c. 64. §-ának értelmezéséhez. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1912. P. 196/7. számú ítélete. ítélet : A magyar királyi állami munkásbiztosílási hivatal a felebbezésnek részben helyt ad, az I. bíróság itélelét részben megváltoztatja. Indokolás : A p—i kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatóságának elutasító határozatával és az ez ellen irányuló felebbezést elutasító I. 'bírósági ítélettel szemben igénylőnek megbízott ügyvéde az 1911. évi november hó 19-ik napjával kezdődő 12 hétre a VIII. napibérosztály szerint számított táppénznek megítélése iránt terjesztett elő felebbezési kérelmet. A felebbviteli bíróság arra való figyelemmel, hogy igénylő 1911. évi január hó 19-ik napjával bezárólag tuberkulózis betegségben kimerítette az alapszabályszerű húsz heti segélyezést, elsősorban azt tette megfontolás tárgyává, hogy figyelemmel az 1907. évi XIX. t.-c. 64. §-ának első bekezdésére, szerzett-e igénylő olyan újabb igényjogosultságot, amelynek alapján az ismét jelentkezett tuberkulózis betegségében segélyezést igényelhetne? A felebbviteli bíróság ezt a kérdést, az I. bíróság ellenkező álláspontjával szemben, igenlő értelemben oldotta meg. Az I. bíróság előtt megtartott tárgyaláson igénylő munkakönyve alapján megállapított tényállás szerint összesen nyolc hetet jóval felülhaladó időn át munkában állott és az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár tagja volt. Ezzel pedig az 1907. évi XIX. t.-c. 64. §-ának első bekezdése alapján a segélyezési igényjogosultságot még az előzővel azonos betegség tekintetében is újból megszerezte. Ezzel a megállapítással szemben nélkülözi a törvényes alapot az I. bírósági ítéletnek az a jogi álláspontja, amely szerint az újabb igényjogosultság megszerzéséhez a nyolcheti munkában állás és pénztári tagság megszakításnélküli folytonossága volna szükséges és amely szerint a megszakításokkal végzett ilyen munka időtartamai az igényjogosultság megállapítása céljából összeadhatók nem volnának. Ezt a felfogást a felebbviteli bíróság már azért sem tehette magáévá, mert maga a törvény vonatkozó rendelkezésének szövege, miként ez a 64. §. első bekezdésében kifejezésre jut, nem kívánja a szóban lévő nyolc hét megszakítás nélküli folytonosságot, sőt ilyen magyarázafra a törvény javaslatának miniszteri indokolása sem nyújt alapot. Az indokolás szerint ugyanis (65. §-hoz 51. 1.) a törvény szóban lévő rendelkezésének célja az, hogy az alapszabályszerű időnél esetleg továbbtartó betegség esetében az illető beteg segélyezését már a rokkantellátás föladatául hagyja. De éppen ez alól a szabály alól tett kivételként rendeli a 64. §. első bekezdése a betegségi biztosításból folyó segélyezési igényjogosultságnak föltámadását az ott megjelölt törvényes feltételek fennforgása esetén. Már pedig a rokkant-ellátás terheinek kizárása szempontjából semmi elvi jelentősége nincs annak, hogy a beteg megszakítás nélkül, vagy megszakításokkal végezte-e legalább nyolcheti munkáját, mert hiszen a megszakítás nélkül nyolchetenként végzett munka mellett is újból és újból jelentkezhetik az alapszabályszerű teljes segélyezés igénybevétele céljából az állandóan beteg, a rokkant. Egyébként az ellenkező felfogás arra, a munkásosztály életviszonyaival merőben ellentétes eredményre vezetne, hogy a munkásnak nem is betegsége, hanem a munkaviszonyok okozta mnnkaszünetelései is, mint üzemi munkacsökkentés, üzemszünetelés, kizárás, sztrájk, munkanélküliség stb. újból és újból megszakítanák az új igényjogosultságot megállapító munkaidőtartamot és olyan különleges joghátránynyal a törvényhozás sem a törvény szövege, sem ennek indokolása szerint nem is gondolt. A betegségi biztosítás közegészségügyi és szociális vonatkozásainál fogva kétszeresen helytelen volna e törvénymagyarázat ott, ahol, mint nálunk is, hiányzik a törvény javaslatának indokolásában megjelölt rokkantellátás teljesítésére hivatott rokkantbiztosítás. Az I. bíróság ellenkező álláspontját azzal is támogatni véli, hogy a tör-