Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A gazdasági munkások biztosítása a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 63 Bármilyen hatékonyak legyenek is ezek a rendeleti úton megállapítható óvóintézkedések, ma már nem teszik nélkülözhetőkké a fentebb a)—c) alatt említett speciális óvóintézkedéseket, melyek a felsorolt európai államok munkásvédelmi rendelkezései között oly kiváló jelentőségre emelkedtek. Az egészségtelen és veszélyes iparágakban foglalkoztatott munkások életének, testi épségének és egészségének védelme ezek nélkül a speciális óvóintézkedések nélkül nem teljes. A veszélyes és egészségtelen iparágak egész soránál sem az előzetes orvosi vizsgálat, illetőleg a munkások egészségi állapotának orvosi ellenőrzése, sem a munkaidőnek megfelelő korlátozása nem nélkülözhető. E mellett szükséges, hogy azoknál a mérges anyagoknál, amelyeknél a védelemnek ismertetett eszközei nem bizonyulnak eléggé hatékonyaknak, tovább menő korlátozások, sőt határozott tilalmak állapíttassanak meg a kérdéses anyagok előállítása, feldolgozása, áruba bocsátása és felhasználása tekintetében. Az említett speciális óvóintézkedésekben nyilvánuló fokozott védelmet kell lehetővé tenni nálunk is, a kereskedelemügyi miniszternek adandó megfelelő törvényi felhatalmazással, hogy az egészségtelen és veszélyes iparágakban foglalkoztatott alkalmazottak nálunk is részeseivé válhassanak annak a gondoskodásnak, melyet az iparilag előrehaladottabb államok már évek előtt meghonosítottak s melynek kiépítésén szakadatlanul dolgoznak. 1""""" SZEMLE. |Í""""": MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. / A gazdasági munkások biztosítása a képviselőházban. A »Munkásügyi Szemle« 1910. évi április hó 25-én megjelent számá ban dr. Fáy Gyula, az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénz tár ügyvezető igazgatója kifejtette azokat az alapelveket, amelyek alapján a gazdasági munkások biztosítását a cselédpénztár mai keretében lényegesen megjavítani lehet. A pestvármegyei gazdasági egyesület mozgalmat indított a gazdasági munkások biztosításának a közölt alapelvek alapján való reformálása ügyében, e mozgalomhoz az ország összes gazdasági egyesületei csatlakoztak, minek következtében a földmívelésügyi miniszter folyó évi május hó 16-án törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900 : XVI. és 1902 : XIV. törvénycikkek kiegészítéséről. Az indokolásban a miniszter kifejti, hogy a javaslat által eszközölt javítások az egész vonalon mindenesetre nagyon számottevők, de a felállított korlátozások mellett el is mentek a lehetőség azon legvégső határáig, amelyen túlterjeszkedni a jelenlegi anyagi eszközök mellett lehetetlen. Már pedig hangsúlyozza, hogy a javaslat keretének megállapításánál ügyelt arra, hogy a tervbevett összes javításokat a pénztár az eddigi államsegélye mellett saját erejéből anélkül .hajthassa végre, hogy ebből az érdekeltekre az eddigieknél magasabb járulékok vagy tagsági díjak háromoljanak. A képviselőház földmívelésügyi bizottsága a törvényjavaslatról a következőket állapította meg: a) úgy a baleset-, mint a rokkantsági segélyt felemeli és a segélyben való részesedést megkönnyíti, vagyis a gazdasági cselédnek és munkásnak legalább megközelítően hasonló elbánást biztosít, mint amilyenben az 1907 : XIX. t.-c. az ipari munkást részesíti; b) a rokkantsági biztosításban való részvételt felszabadítja a harmincöt éven aluli életkorhoz kötött feltételtől; c) ellenben lehetővé teszi, hogy a biztosított bizonyos magas életkort elérve, minden esetben, tehát akkor is, ha még