Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre
Munkásügyi Szemle S97 tása természetszerűleg vonná maga után a munkásblztositási bíróságok számának szükséges csökkentését. 3. A T. 159. §-a oda módosítandó, hogy nemcsak az elnöki, de szükséghez képest egy vagy több helyettes elnöki állás is külön állásként legyen szervezhető. Budapesten az a rendszer, hogy a helyettes elnöki teendőket — mellékes szakma gyanánt — olyan bírák látják el, kik a rendes bíróságnál is bírói működést fejtenek ki, nem életképes. A kettős hatáskörben elfoglalt bírák mindkét szakmájukat tökéletesen alig tölthetik be és ha azok egyikét elhanyagolni nem akarják, úgy teljes önfeláldozással, a pihenésre szükséges időt is és minden szabad percüket hivatalos elfoglaltságuknak kell szentelniök. A munkásbiztosítási ügykörrel járó teendők (perek előkészí* tése, az üléseken elnöklés, ítéletek fogalmazása, a munkásbiztosítási joganyag, bírói és közigazgatási gyakorlat figyelemmel kisérése, stb.) oly sok időt és fáradságot vesznek igénybe, hogy egyrészt a rendes bírói tevékenységgel össze nem egyeztethetők, másrészt az ülésnapok száma szerint meghatározott tiszteletdíjak összegével kellőkép honorálva sincsenek. Ezek miatt attól kell Jtartani, hogy a helyettes-elnöki tisztségre mindkevésbbé lesznek megnyerhetők olyan kiváló erők, aminőkre éppen a munkásbiztosítási elsőfokú bíráskodásnál, az ítélő laikus elem helyes irányítása érdekében különös szükség van. Az ezzel járó nehézségeknek elhárítása sürgős orvoslást igényel. 4. Hazai viszonyaink figyelembevétele mellett fenn kell tartanunk azt a rendszert, amely szerint a munkásbiztosítási bíróságok s azok ítélőtanácsainak vezetői független bírák legyenek. Ennek az elvnek következetes keresztülvitele azonban azt kívánná, hogy a munkásbiztosítási bíráskodás legfelsőbb fórumán a bírói osztálynak állandó tagjai szintén birói képesítést szerzett és a közigazgatási ügykörtől működésükben is függetlenített bírák legyenek. Míg a munkásbiztosítási felsőbíróság az 1869 : IV. t.-c. elvi álláspontjának megfelelően a közigazgatástól független igazságszolgáltató fórummá nem válik, helyesebbnek vélem, hogy az elsőfokú munkásbiztosítási bíróságok feletti felügyelet továbbra is a kir. ítélőtábla elnökének hatáskörében hagyassék. Ha azonban a felsőbíróságnak említett irányban óhajtott kifejlesztése ténynyé válnék, úgy megfontolás tárgyát képezhetné, hogy a szervezeti egység követelményeképp a munkásbiztosítási legfelsőbb bíróságot illesse. 5. A hatáskör kiterjesztésének folyamányául és abból a célból, hogy az autonóm tényezőknek kellő befolyása az ítélkezésben megóvassék, nagyobb jelentőségű ügyek intézésére az ötös tanácsok fenntartását javaslom. Emellett azonban: a) A német Beschlusskammer mintájára hármas tanácsokba lehetne utalni az elnök intézkedései és határozatai ellen irányuló jogorvoslatok és általában kisebb jelentőségű ügyek eldöntését. b) Az elnök és helyettesei hatáskörét ki kell terjeszteni oly irányban, hogy azok gyors elintézést igénylő jelentéktelenebb kérdéseket egyes bírói hatáskörben intézhessenek el. Útmutatásul az osztrák és német javaslatok intézkedései szolgálnak. 6. Az elsőfokú munkásbiztosítási bíróságok is jogvégzett s a bírói előszolgálatra képesített jegyzői személyzettel látandók el az elnöki succrescentia kiképzése érdekében s azért, hogy az elnökök a kisebb jelentőségű fogalmazási teendőktől szabaduljanak. A bíróság egész személyzetének jogállása a pénztári szervezettől függetlenítendő. Ezek után az elsőfokú munkásbiztosítási bíróságok szervezetére és eljárására vonatkozó törvénymódosítások iránti javaslataimat, amelyek egy részének külön megokolását is szükségtelennek találtam, a következőkben vagyok bátor előterjeszteni és elfogadásra ajánlani:
