Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme 3. [r.]

62 Munkásügyi Szemle naponként a hat órai tartamot s ebben az esetben étkezés céljából meg nem szakítandó. Hozzáteszi az idézett rendelet, hogy az utóbbi esetben (hat órai munka mellett) a szóban lévő munkások más irányú munkával, melynél ólommal vagy ólomvegyületekkel érintkezésbe nem jutnak, a b) alatti munkát követő két órai szünet után tovább foglalkoztathatók. Á gummiárúk vulkanizálására rendelt telepeken az 1902. évi március hó 1-én kelt szövetségtanácsi rendelet szerint azok a munkások, akik szénkéneg alkalmazásával való vulkanizálásnál vagy más olyan munkánál vannak alkalmazva, amelynél szénkéneg behatásának vannak kitéve, egyfolytában két óránál tovább s naponta összesen négy óránál tovább nem foglalkoztathatók s a két órai munkát legalább egy órai szünetnek kell követnie, hogy újból munkához foghassanak. Franciaországban a komprimált levegővel dolgozó üzemek munkásainak munkaidejét egy 1908. évi december hó 15-én kibocsájtott miniszteri rendelet a nyomás magasságának megfelelően szabályozza. Ha a nyomás 1 cm2-re 2 kg, a munka maximális tartama 8 óra lehet, mely a nyomás emelkedésével leszállítandó s 1 cm2-re eső 3"5—4 kg-os nyomás mellett 4 órát meg nem haladhat. E néhány, egészen találomra vett példát csak azoknak az irányoknak a megjelölésére hozzuk fel, melyeket a rendeleti út a munkaidő megszorításában nyilvánuló védelemnél követ. Az orvosi és műszaki tudományok mai fejlettségük mellett hathatós eszközöket nyújtanak az egészségtelen és veszélyes ipari foglalkozásoknál előforduló betegségek megelőzésére, elhárítására. Egyes államok törvényei azonban attól sem riadtak vissza, hogy ha bizonyos ártalmakkal, betegségekkel szemben más védelem nem áll rendelkezésre, a leggyökeresebb eszközt válaszszák s a mérgező anyag használatának, feldolgozásának korlátozásával, esetleg teljes eltiltásával igyekeznek célt érni. A legáltalánosabb e részben az angol gyári és műhelytörvény 83. §-ában foglalt rendelkezés, melynek értelmében rendeleti úton megtiltható az összes munkásoknak vagy bizonyos kategóriába tartozó egyéneknek a veszélyesnek jelzett gyártási módnál, gépberendezésnél, munkafolyamatnál vagy kézi munkánál való foglalkoztatása, korlátozható bármely anyag vagy bármely eljárás használata. Más államokban speciális törvények rendelkeznek ide vonatkozólag s ezek között is első sorban azokat a rendelkezéseket kell említenünk, melyek az ólommérgezés leküzdését célozzák. így az 1909. évi augusztus hó 20-án kelt belga törvény 1. §-a szerint poralakú, darabos vagy kalácsalakú ólomfehérnek mázoló munkáknál való felhasználása tilos. Ugyané törvény 2. §-a szerint a mázoló munkákra szánt ólomfehér csak olajjal bedörzsölt állapotban használható fel. Az 1909. évi július hó 20-án kelt francia törvény 2. §-a szerint az e törvény kihirdetését követő öt év után ólomfehérnek, ólomfehértartalmú lenolajnak s ólomfehértartalmú minden speciális terméknek a mázolok által, akár az épületek belsejében, akár azok külső részein végzett összes mázolási munkáknál való alkalmazása tilos. Svájcban, Genf városban az 1907. évi október hó 26-án hozott törvény szerint az összes köz- és magánmunkáknál ólmot kizárólag pépszerű állapotban szabad használni, ólompornak a festőmunkáknál és a csövek ragasztásánál való használata tilos. Azok a hatásuk szempontjából rendkívül fontos rendelkezések, amelyeket fentebb az általános óvóintézkedések szigorításának véve, külön csoportban foglaltunk össze, nem lépik túl azt a keretet, amelyen belül nálunk az 1893. évi XXVIII. t.-cikkben adott felhatalmazás alapján rendeleti úton a kereskedelemügyi miniszter megfelelően intézkedhetik, egyszersmind azonban a nálunk rendeleti úton kibocsátható intézkedések határainak jelzésére is szolgálhatnak, amennyiben azokon túlmenő védelemnek rendeleti úton való megállapításáról nálunk az idézett törvény értelmében szó sem lehet.