Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

Munkásügyi Szemle 889 A biztosítási bíróság ítélete ellen betegsegély igények és új kártalanítás iránti preventív intézkedések tárgyában jogorvoslatnak helye nincs. Egyéb ügyekben felebbezésnek, vagy felfolyamodásnak helye van, de csak alaki okokból és korlátolt halasztó hatálylyal (279., 280. §§.). Figyelemreméltó eljárási szabály, hogy a biztosítási bíróság elnöke az első tárgyalást egyezség létrehozása céljából és a közbevetett kifogások feletti határozathozatal végett ülnökök bevonása nélkül tarthatja és érdemben is határozhat, ha a felek az ülnökök mellőzésében megegyeznek. (277. §.) Ezekben mutatván reá a legközelebbi szomszéd államok jogfejlődésének főbb irányaira, áttérhetek a hatáskör szabályozása iránti javaslataimra. V. A hatáskör kiterjesztése. Csak ismételhetem, hogy a felvetett kérdés megoldására szemünk előtt lebegő vezérlő szempontok: az elintézés szakszerűsége, a szétágazó kérdéseknek lehető összpontosítása és a rendes bíróságoknak, valamint a közigazgatási hatóságoknak munkásbiztosítási szakkérdések megoldása alóli felszabadítása. Előrebocsátom, hogy magam sem tartanám helyesnek az ipari érdekeltségtől távol, s a szolgálati és munkaviszonyon kivül álló személyeket érdeklő vitás kérdéseknek a munkások részvételével ítélkező külön szakbíróság hatáskörébe utalását. Ellenben mi akadályát sem látnám annak, hogy ne csupán szorosan véve a biztosító pénztárak és a biztosítottak közötti jogviták, hanem a munkaadókat illető peres kérdések is a munkásbiztosítási bíróság által döntessenek el. Hiszen a rendes bírósággal egyformán független munkásbiztosítási bíróság szervezetében és eljárásában a munkaadók is kellő garanciát találhatnak, annál is inkább, mert abban a saját érdekeltségüknek ítélkezési részvétele s így a viszonyok ismeretén alapuló szakszerűség is megfelelőleg biztosítva van. De különben is ismeretes az az újabbkori jogfejlődés-irányzat, mely nálunk a szolgálati szerződésből folyó összes magánjogi vitákat a hasonló alapon tervezett iparbíróságok hatáskörébe akarja utalni. Ezekből az alapelvekből kiindulva, a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörének kiépítését következőkben javaslom: A) A tárgyi hatáskör kiegészítése. 1. A munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe utalandók azok a vitás kérdések is, melyek a pénztárak és a munkaadók között, ez utóbbiaknak a T. 12. és 14. §-ain alapuló megtérítési kötelezettségéből keletkeznek. Mert a biztosításra kötelezett alkalmazottak munkaviszonyaiban és az üzemben előforduló változások bejelentése elmulasztásával összefüggő kérdések munkásbiztosítás-jogi természetűek és szorosan összefüggnek a biztosított által támasztott igények alapját képező tényállással és ténymegállapításokkal. 2. A T. 156. §-ában meghatározott igények szintén nemcsak munkaviszonyból, de a munkásbiztosítási törvényen alapuló jogviszonyokból és jogszabályokból erednek. Jogalapjuk is ugyanaz, mint a segélyigényeké (pl. a tagsági viszony fennállása, tartama, a biztosítási kötelezettség fennforgásának, a szolgáltatások mértékének meghatározására szolgáló tényezők). Nem oszthatom tehát a törvényjavaslatnak azt az érvelését, hogv a járulékok, tagsági igazolványi díjak, balesetbiztosítási dijak, befizetési és megtérítési kötelezettségek lényegében más természetűek volnának és más alapon lennének elbírálandók, mint a segélyezési igények. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az ipartörvény 176. §-a értelmében eljáró iparhatóságoknak, valamint a rendes bíróságoknak a kérdéses ügykörre vonatkozó