Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

882 Munkásügyi Szemle munkásbiztosítási fórumnak döntései egymás irányában kölcsönösen kötelezők, előfordulhat, hogy a fél a közigazgatási és rendes bírói út kimentése után, vagy azt megelőzőleg fordul a munkásbiztosítási szervekhez, azt vitatva, hogy az autonóm szervek útján megállapítandó kártalanítás meghaladná a másik úton részére utalványozott összeget. Nem kell-e már most számítanunk arra az eshetőségre is, hogy az autonóm tényezők közreműködésével határozó és ítélkező munkásbiztosítási szervek az 1907 : XIX- t.-c. alapján kötelezetteknek fogják magukat tekinteni arra, hogy az ügy érdemébe bocsátkozzanak ? * * * Áttérek ezek után annak ismertetésére, hogy a felsőbírói gyakorlat a hatáskör kérdéseiben eddig milyen irányzatot követett. Meg kell állapítanom, hogy ez is — bár részben a viszonyok fejlődésének elkerülhetetlen folyományaképp — a választott bíróság hatáskörét szűkebbre vonta. Nem terjeszkedem ki az Állami Munkásbiztosítási Hivatal biztosítási tanácsainak a biztosítottak körét megszorítólag magyarázott s ezzel úgy a Kúriának, mint a munkásbiztosítási bíróságoknak felfogásával ellentétes döntéseire. Ezekkel szemben megnyugvásra ad okot, hogy az Állami Munkásbiztosítási Hivatal bírói osztálya a hatáskör értelmezése kérdéseiben is mind liberálisabb irányzatot követ.1) Ám a felsőbírói gyakorlat a választott bíróságoknak nem annyira tárgyi hatáskörét, mint az elsőfokú Ítéletek érvényesíthetőségét szorította meg oly módon, hogy azoknak végrehajthatósága — meggyőződésem szerint a törvényhozó akarata ellenére — majdnem teljesen illuzóriussá vált. A munkásbiztosítási joggyakorlatot figyelemmel kisérő szakközönség előtt ennek okait részletesen kifejtenem szükségtelen. Legyen szabad utalnom a Munkásügyi Szemle 1910. és 1911. évfolyamaiban »Alaki kártalanítási jogunk fej!ődése« cím alatt közzétett dolgozatomra, melyben az említett fejlődési folyamat minden fázisának közlésével ismertettem az Állami Munkásbiztosítási Hivatal bírói tanácsainak 14. sz. elvi határozatát s annak kihatásait. Ez az elvi határozat a kártalanítási peren kívüli és peres eljárásban fennforgott azokat a zavarokat és bonyodalmakat, melyek az állandó, ideiglenes és időleges járadék-forgalomhoz kötött hatásköri eltérésekből származtak, — a célszerűségi nézőpontok által vezérelve — akképp oldotta meg, hogy az előleg természetével felruházott ideiglenes járadék iránti igények tárgyában a felebbvitelt kizárta. Ennek perjogi következménye az volt, hogy a most már alig előforduló néhány időleges járadékügy kivételével, majdnem minden baleseti kártalanítás iránti igény az állandó járadékügyekre nézve előírt perjogi alakszerűségek között kerül eldöntésre. Következésképp a Törvény 167. és az Elj. Rend. 218. §-ai értelmében baleseti kártalanítási ügyekben előzően végrehajtható Ítélet, vagy határozat most már, mondhatnám, egyáltalában nem hozható. A felsőbírói gyakorlat betegsegélyezési jogterületen is megszorította az elsőbírói hatáskört. Pl. ilyen az a határozat,') mely kimondja, hogy a táppénz iránti igényt naponkint önálló igénypontnak kell tekinteni. Ennek az a perjogi következménye, hogy a pénztári határozat állásfoglalásán túlmenő időtartamban a választott bíróságnál akár csak egy-két napra is megítélt táppénzigény tárgyában felebbezésnek helye van, mert az előbbjelzett értelmezés szerint az ítélet döntése az igénynek nem mennyiségére, hanem jogalapjára vonatkozik. Egy másik határozatában a felső bíróság3) ») Példaként utalhatunk a 3. sz. teljes ülési határozatra, mely szakítva egyik korábbi keletű ítéletben kifejezett azzal a felfogással, hogy ü pénztári külön alapok és alapítványok terhére kiszolgáltatott sege yek iránti igények nem tartoznak bírói útra, hanem az Állami Munkásbiztosítasi Hivatal felügyelete alatt a pénztár önkormányzati hatáskörébe, a törvényben meghatározott mérteken tu menő betegségi segélyek iránti igényekre nézve a bírói hatáskört állapította meg. *) Állami Hivatal. 1910. P. 297/4. sz. 3) Állami Hivatal. 1910. P. 434 2. sz.