Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre
tAunkásügyi Szemle 881 törvényhozónak intenciója ellenére — vonattak ki a munkásbiztosítási bíróságok hatásköréből, mert az illető alkalmazottaknak baleset esetére járó igényei felett most már a hivatalfőnök meghallgatásával az illetékes miniszter van hivatva dönteni. Vagyis az utóbbi határozza meg azt is, amit a munkásbiztosítási bíróság bírói kautélák között megtartott nyomozások, bizonyítások és szabad mérlegeléssel egybekötött ítélkezés alapján van hivatva elbírálni, hogy a baleseti sérültnek az 1907 : XIX. t.-c. VII. fejezete értelmében mennyi kártalanítás jár ? Ha pedig az érdekelt fél a közigazgatási hatóságnak ily irányú döntésében meg nem nyugszik, úgy igényének bírói úton érvényesítése ismét hatásköri összeötközésekre s ebből eredő zavarokra adhat alkalmat. Ugyanis az 1907 : XIX. t.-c. 10. §-a értelmében annak, hogy valaki a balesetbiztosítás hatálya alól kivétessék, az a feltétele, hogy az illető alkalmazottnak, vagy hozzátartozójának nyugdíj igénye egyenlő legyen a Törvény VII. fejezetében megállapított kártalanítással. De hogy ez mennyi, annak kétséget kizáró megállapítása szorosan véve a pénztári kártalanítási eljárásnak, jogorvoslat esetén a munkásbiztosítási pernek lefolytatását feltételezné, mert minden konkrét esetben nyitva marad az a kérdés, hogy az autonóm járadék megállapító szervek — ha az igény feletti határozathozatalra alkalmuk lett volna — a kártalanítást milyen alapokon, milyen kiszámítás szerint (pl. mennyi javadalom és mily munkaképességcsökkenési fok alapulvétele mellett) határozták volna meg. Voltaképpen tehát minden közigazgatási nyugdíjazási eljárást a kártalanítási peren kivüli esetleg peres eljárásnak kellene megelőznie s csak ezután lehetne igazságosan megítélni, hogy a hivatali felsőbbségnek nyugdíj szolgáltatása az illető felet a törvény értelmében megillető kártalanítási összeggel ekviválens-e s nem forog-e fenn a biztosítás kedvezményének törvényellenes elvonása ? A közigazgatási intézkedés alapján kiszolgáltatott nyugdíj, vagy az azt pótló és kiegészítő ellátási összegnek mindenkor vitás volta tehát alapot szolgáltat arra, hogy az erre nézve kétségben maradó felek igényeiknek érvényesítését tovább is szorgalmazzák. Kérdés már most, hogy az ilyen felek mely jogorvoslati utat választhatják ? Felfogásom szerint, ha a minisztertanácsi határozat törvényszerűségét és kötelező voltát elfogadjuk, úgy a miniszter döntésével meg nem elégedő fél arra irányuló vélt igényét, hogy az 1907 : XIX. t.-c. VII. fejezete értelmében őt megillető ellátás a közigazgatási úton utalványozottnál magasabb összegben állapíttassák meg, csak a rendes bíróságnál érvényesítheti, mert a minisztertanácsi határozat értelmében közigazgatási és rendes bírói úton érvényesíthető igénye van a munkásbiztosítási törvényben meghatározott mértékű kártalanításhoz és épp ezen jogosultsága alapján, nem tartozván a biztosítottak köréhez, a munkásbiztosítási választott bíróság előtt nem perelhet. Ebből azután az következik, hogy ilyen esetekben ezután a rendes bíróságok is az autonóm ítélkező tényezők közreműködése nélkül lesznek hivatva eldönteni azt a kérdést, hogy az illető félnek a munkásbiztosítási törvény VII. fejezete értelmében mily összegű kártalanítás jár. Kérdjük, most már, hogy mikor a törvényhozó ennek a speciális szakkérdésnek — és a mai szűk hatásköri szabályozás szerint majdnem csakis ennek — megoldására külön szakbíróságot állított fel, lehetett-e szándéka ugyanannak a kérdésnek eldöntését a rendes bíróságok hatáskörébe visszahelyezni. És célszerű-e a különben is túlhalmazott rendes bíróságokat terhelni ezután is munkásbiztosítási szakkérdések feletti bíráskodással? Felvethető még az a további probléma, hogy a rendes bíróságoknak az az döntése, amelylyel az 1907 : XIX. t.-c. VII. fejezetének megfelelő ellátási összeget megítélik és meghatározzák, a munkásbiztosítási szervekre és a félre nézve megdönthetetlen praejudiciumot képez-e ? Mivel a törvény nem mondja ki, hogy egyfelől a rendes bíróságnak, másfelől a