Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

876 Munkásügyi Szemle vetve az egész társadalom békéjének egyik hathatós eszköze. A gazdasági harctéren elkerülhetetlenül szembekerülő munkaadó és munkás bíráskodási ténykedésük közben megismerik és elsajátítják az egyoldalú érdekek befolyásától független igazságérzetet és pártatlanságot. Megbecsülni tanulják az őket irányító hivatásos bírónak önzetlen, fárasztó munkáját. Es egymásnak tárgyilagosságát és kölcsönös jóakaratát is tapasztalván, a köztük kezdetben fennforgó érdekellentét mindinkább elsimul és kiegyenlítődik. Hogy kivételes esetektől eltekintve — amikor az osztályérdek által befolyásolt túlzott egyoldalúságot az elnök van hivatva mérsékelni — ülnökeink általában mily értelmes, józan felfogást, objektivitást és helyes szociális érzéket tanúsítanak, annak illusztrálásául hivatkozhatunk egyrészt arra, hogy a munkaadók a biztosítottak érdekének érvényesülésétől elzárkózni rendszerint nem szoktak, sőt némelykor azoknak csaknem túlzott jóakarata segíti elő azt a statisztikai eredményt, amely elsőfokú munkásbiztosítási bíróságaink ítélkezését a külföldi gyakorlathoz képest az igényjogosultakra nézve lényegesen kedvezőbbnek mutatja. Másrészt tagadhatatlanul a biztosítottak is nagyobb részben a túlzásoktól tartózkodó bölcs mérsékletet tanúsítanak. Többször fordul elő, hogy a biztosított igényének alaptalanságát, vagy túlzását vitató elnöki vélemény éppen a biztosított ülnökök hozzájárulásával emelkedik többségi határozattá. Megelégedéssel konstatálhatjuk azt is, hogy a munkáselem, mely ugyanazon légkörben élő társa iránt nagyobb bizalommal viseltetik, a munkásbiztosítási bíróságok ítélkezését általában megnyugvással fogadja. Ha ezek után még figyelembe veszszük, hogy az egész művelt nyugaton, legutóbb az állami akaratot népszavazással érvényre emelt svájci köztársaságban is az autonóm biztosító bíróság eszméje mindenütt tért hódított, el kell fogadnunk kiinduláspontul azt az alaptételt, hogy a munkásbiztosítási bírói intézmény az érdekeltség ítélkezési résztvételének meghagyásával fenntartandóHa mégis e bíróságnak szervezetét, hivatalos hatalmát és tekintélyét rendes bíróságainkéval összehasonlítjuk, vagy pedig párhuzamot vonunk azokkal az intézményekkel, amelyekké időközben a munkásbiztosítási bírói intézmény külföldön fejlődött és fejlődőben van, úgy arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a munkásbiztosítási bíróságnak ma még csak kezdetleges és korlátolt célokat szolgáló építménye kiegészítésre, át- és újjáépítésre szorul. A kisded autonóm bíróságot köztekintéiynek örvendő, hatalmas igazságszolgáltató szervezetté kel! fejleszteni, mely a függetlenség minden garanciális biztosítékával ellátva, a jogszerű szociális érdekek érvényesítésének és megvalósításának biztos alapja és támasza legyen. Mielőtt kifejteném nézeteimet arra nézve, hogy a munkásbiztosítási választott bíróságnak szakbírói színvonalra emelése érdekében mily reformok megvalósítását óhajtom, — rövid visszapillantást kívánok vetni e bíróság megteremtésének eszméjét megérlelt történeti előzményekre és fejlődési mozzanatokra. I. Történeti előzmények. A munkásbiztosítási választott bíróságnak legelső érdekes embrionális fejleményét találjuk Baross Gábor minisztersége idejében dr. Ballai Lajos akkori miniszteri fogalmazó által készített és Lukács Béla államtitkár, valamint Schnierer Gyula miniszteri tanácsos által átdolgozott alakban 1890. április 20-án benyújtott javaslatban, amely még a munkaadók egyem felelősségének elvi alapjára helyezkedve, a veszélyes üzemekkel biró munkaadókat kívánta minden egyes üzemben előforduló baleset következményeinek kárpótlására kötelezni. A közigazgatási útra utalt balesetvizsgalatok után a kártalanítási kötelezettség fennforgásának és mértékének megállapítása az igazság- és belügyi miniszterekkel egyetértve, a kereske-