Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

Munkásügyi Szemle 877 delemügyi minisztérium által kijelölt számú és székhelyű választott bíróságok feladata lett volna. Ennek élére a javaslat az igazságügyminiszter által kijelölt bírói képesítésű elnököt praedesztinált. Az 5 tagú tanácsok többi ítélő tagja pedig a kereskedelmi és iparkamarák, illetve a kerületi betegsegélyző pénztárak által tagjaik sorából 3 évre választott és egyenlő arányban beosztott egyénekből került volna ki. A balesetvizsgálat megtörténte s az elnök által foganatosítható kiegészítése után a munkaadót terhelő kártalanítást a választott bíróság nyilvános tárgyalás eredményekép állapította volna meg további felebbezés kizárásával. Csak a bíróság illetéktelensége, az elnök vagy a tagok érdekeltsége és az előirt formaságok megsértése miatt lett volna joga a kereskedelemügyi miniszternek az igazságügyminiszterrel egyetértőleg az ítéletet a felek panaszára megsemmisíteni és új tárgyalást rendelni. A munkaadó kárpótlási kötelezettségét egy alakítani tervezett biztosító szövetkezetre, vagy elismert jellegű biztosítási intézetre háríthatta volna át szavatossági biztosítással, de a választott bíróság hatáskörébe tartozott volna annak megítélése, hogy a bejelentett áthárítást törvényesnek találja és jóváhagyja-e. Ez a javaslat nem válhatott törvénynyé és az autonóm bíráskodás csak az 1891 : XIV. t.-c. életbeléptetésével kelt életre annak megállapításával, hogy az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetére segélyezéséről szóló törvényből folyó azok a vitás kérdések, amelyek a biztosítottak és a pénztárak között a nyújtandó segély tekintetében forognak fenn, a pénztárak alapszabályai szerint alakítandó választott bíróságok hatáskörébe tartoznak. E bíróságok szakbíró vezetése nélkül a pénztári tagokból alakult tanácsokban a jogorvoslat kizárásával ítélkeztek. A munkás és a munkaadó között a visszatartott betegsegélyezési járulék tekintetében, valamint a betegsegélyző pénztár és a munkaadó között az utóbbit terhelő befizetési kötelezettség iránt keletkező vitás kérdések az iparhatóság, illetve az ipartestületi békéltető bizottság hatáskörébe utaltattak. Ez utóbbiak határozatával szemben azonban a fél rendes bírói úton kereshetett orvoslást. Az ipari, kereskedelmi és közlekedési alkalmazottak baleset elleni biztosításáról szóló 1903. évi törvény/avaslat az előbb említett betegsegélyző ügykörű választott bíróság szervezetét és működését meghagyva, legelőször helyezkedett arra az álláspontra, hogy a balesetbiztosítás ügyeinek intézésére az érdekeltség bevonásával központi szerv: az országos balesetbiztosító pénztár állítandó fel. Egyfelől e pénztár, másfelől a biztosított személyek és hozzátartozóik között a kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntésére pedig választott bíróság felállítása terveztetett minden kerületi választmány székhelyére.x) E választott bíróságok szervezete és hatásköre lényegében a mainak felelt volna meg, de azzal az eltéréssel, hogy már az 1903. évi javaslat szerint a választott bíróság ítélete csak oly esetben lett volna felebbezhető, midőn állandó munkaképtelenség, illetve a munkaképesség állandó csökkenése esetére, vagy a sérült halála utáni járadék lett volna a vita tárgya. A betegsegélyző és balesetbiztosítási ágazatot egyesítő 1907: XIX. t.-c. alapját képező törvényjavaslat a benne foglalt rendelkezésekből folyólag felmerülhető vitás kérdéseket, azok jogi természetének megfelelő 3 csoportra osztotta és ez alapon választotta el az azok eldöntésére hivatott fórumoknak hatáskörét. A javaslat az első csoportba sorozta a Törvény 156. §-ában felsorolt vitás kérdéseket, amelyek a következők : 1. Az alkalmazott és a munkaadó között a betegsegélyezési járulékok és tagsági igazoványi díjak tekintetében keletkező vitás ügyek; 2. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak ') Az akkor tervbe vett kerületi választmányok száma szerint 17 választott bíróságnak felállítása volt kilátásban, amelyeknek átlagos ügyforgalma az osztrák bíróságok akkori viszonyai után indulva, évi 102'/2 perben irányoztatott elő.