Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Az ipari betegségek biztosítása. 2. [r.]

Munkásügyi Szemle 873 ságosan nagy. A mostani viszonyok között, amint azt Teleki Ausztriában megállapította és amint a magyar jogszolgáltatásban is van rá példa, a törvényszékek az üzemi foglalkozás folytán keletkezett ipari megbetegedésben elszerencsétlenedett munkás számára az egyes munkaadóval szemben megállapítják a kártérítést, persze sokkal súlyosabb feltételek közt, mint azt a szocális biztosítás teszi. A munkásanyag mindig intelligensebb lesz, mindig jobban ismeri meg jogait, úgy, hogy az ilyen perek mindig gyakoriabbak lesznek és a nagy rizikótól való félelem végre ís arra fogja kényszeríteni a munkaadó érdekeltséget, hogy maga követelje a biztosításnak ezt a formáját, mely igazságosan és mérsékelten fogja elosztani a terheket. Most az ilyen elszerencsétlenedett munkás addig veszi igénybe 20 hétig, illetve a törvényes határidőig a betegsegélyező pénztárak segélyszolgáltatását, ameddig az csak lehetséges, s így igazságtalanul terheltetnek meg a betegség esetére való, biztosítás terheit egyformán viselő összes munkaadók és munkások. És mert az ilyen szerencsétlen mindig visszatér iparához, amelyben végre is elpusztul, a gyógykezelésre és segélyre fordított összegek végeredményben eredménytelenül vesznek el. Az ipari megbetegedések biztosítása az egészségre ártalmas iparok szanálásához is fog vezetni. Miután a balesetbiztosító intézetek azokat az üzemeket, amelyek veszélyesek ugyan, de kitűnően vannak felszerelve óvókészülékekkel, alacsonyabb veszélyességi fokozatba fogják besorozni, mint a minden védőkészüléket és egészségügyi berendezést nélkülöző veszélyes üzemet, a vállalkozónak anyagi érdeke lesz, hogy üzemében az üzemi munkát és a munkahelyét egészségi szempontból kifogástalanná tegye. Amit néha a belátás nem képes elérni, azt a gazdasági érdek képes lesz megcsinálni : a veszélyes üzemek egészségesebbekké lesznek, a hivatásos mérgezések egész sora el fog tűnni. A biztosító intézet is, a munkaadó is el fog követni minden lehetőt, hogy a munkást felvilágosítsa és ellenőrizze a hatásos egyéni profilaxis keresztülvitelét. így el fog jönni talán az az idő, amikor egészségesebb lesz az ipar. Egészséges ipar pedig mindig gazdag ipar is. Az ipar megterhelése nem lehet nagy az ipari betegségek biztosítása folytán. A betegség esetére való biztosítás terhei kisebbedni fognak. Minden szakember ismeri a pénztári gyakorlatból azokat az ólom-, vagy foszformunkásokat, kik 20, vagy 26 hétig igénybe vették a pénztári segélyt, azután visszatérnek iparukba, pontosan a várakozási idő eltelte után megint megjelennek rendelésünkön, újból 20 hétig kezeltetnek, aztán tanácsunk ellenére, a szükség kényszerének engedve, megint visszatérnek a munkájukhoz és súlyosan megterhelik a pénztárakat és végre mégis elpusztulnak veszélyes iparukban. Csak az ipari betegségeknek bevonása a balesetbiztosításba ad nekünk módot arra, hogy megakadályozzuk végre azt, hogy az egészség és a gazdasági erő ily nagy értékei elpazaroltassanak. Ennek a biztosításnak szociális jelentőségét végűi abban látom, hogy még haladottabb országok szociális törvényhozásának is egy nagy hiánya fog megszűnni. A gazdasági ellentétek harcából eltávolítunk legalább egy összeütközési pontot, megszüntetünk olyan igazságtalanságot, amely minden szociális érzésű ember jogérzését mélyen sértette. A kultúrnépek ennek a szociális rendszabálynak keresztülvitelével be fogják bizonyítani azt, hogy korunk nem a rideg önzésnek, hanem a gyakorlati emberszeretetnek és a szociális belátásnak kora. Kétségtelen, hogy az orvosokra itt is, mint mindenütt, ahol szociális belátásról és gyakorlati emberszeretetről van szó, új és nagy feladatok várnak.