Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Az ipari betegségek biztosítása. 2. [r.]

864 Munkásügyi Szemle /Az ipari betegségek biztosítása*) Irta: dr. Hahn Dezső, az Országos Pénztár főorvosa. Az európai kulturállamok némelyikében már megvan, másokban előkészítés alatt áll az ipari megbetegedések biztosításának az a módja, hogy ezeket a megbetegedéseket egy sorba helyezik az ipari balesetekkel. Ugyanazok az igazságok és tapasztalatok, melyek az ipari balesetbiztosításhoz vezettek, teszik szükségessé az ipari betegségek biztosítását is. A munkás a kikötött bérért munkaadójának a végzett munka mennyiségében ad megfelelő ellenszolgáltatást, nem köteles azonban egészségét, keresetképességét, tehát egyetlen tőkéjét és esetleg életét is kockára tenni, vagy feláldozni. Alapjában véve ezen az elven épült fel az a joggyakorlat, amely szerint a munkaadó üzemi baleset esetén kártérítéssel tartozik a munkásnak. A legtöbb ipari mérgezés és kétségtelenül üzemi eredetű ipari megbetegedés ebből a szempontból tekintve, miben sem különbözik az üzemi balesettől. Mégis merültek fel úgy orvosi részről, mint jogászok részéről aggályok az ellen, hogy az ipari betegségek és mérgezések bevonhatók-e a szociális biztosításba, a nélkül, hogy ebből súlyos zavarok keletkeznének. Petri a foglalkozási betegséget úgy definiálja, hogy az különleges, az egyes iparnak bizonyos értelemben sajátságos betegsége. Idetartoznak olyan betegségek is, melyek előfordulnak az illető foglalkozástól függetlenül is, de egy bizonyos foglalkozást űzőknél sokkal gyakrabban lépnek fel. Általában a második csoportba tartozó megbetegedésekre vonatkozólag tették fel azt, hogy bevonásuk a szociális biztosításba nehézségekbe fog ütközni. Megállapítottam, hogy 1910-ben az Országos Pénztár betegforgalmának kimutatása szerint a borbélyok összes betegségi napjainak 14'6,j/°-a, a nyomdászoknál azoknak 117ü/o-a esik a tuberkulózisra míg a kovácsoknál csak 3'9°/o, a henteseknél és mészárosoknál 2*8 •'/<>. Statisztikai alapon tehát pl. a nyomdászok tuberkulózisát foglalkozási betegségnek kellene minősíteni. De statisztikai alapon az egyes esetet nem lehet elbírálni és azért zárták ki eddig még mindenütt az ilyen megbetegedéseket a biztosításból. A Petri definíciójában körülirt két csoport elsejébe tartozó megbetegedéseket vonták be a biztosításba. A nyomdász munkás tuberkulózisa lehet annak is következménye, hogy erre a könnyűnek vélt mesterségre a szülők rendesen gyengébb, talán beteges, talán már tüdővészes gyermekeiket szánják. A tüdővész tehát más üzemben is fellépett volna, míg a nyomdász ólommérgezése más üzemben való elfoglaltság mellett nem lépett volna fel. Mióta nálunk megvan a kötelező balesetbiztosítás, a foglalkozási betegségben elnyomorodott munkással történő igazságtalanság sokkal feltűnőbb és kiáltóbb lett. Egy délelőtt jelentkezik a pénztár felülvizsgáló intézetében két munkás. Mindakettő nyomdász. Az egyik két ujjpercét veszítette el az üzemi munka folyamán, ez kap kártalanítást, a másik az üzemi munka következtében, ólommérgezés folytán mindkét kezén teljesen hűdött, mindkét kezeereje elveszett, ezt nem lehet kártalanítani. Ezt tűrhetetlen igazságtalanságnak érzi minden gondolkodó ember. Az igazságtalanság indokolása az, hogy az első balesetet szenvedett, a másik ipari betegségben nyomorodott meg. A baleset hirtelen keletkezik, az ipari betegség lassan. De a hirtelenség az ipari balesetnek nem döntő jelentőségű ismertető jele, amint azt más helyen kifejtettem. Azt mondják erre, hogy a baleset fogalmában benne van az, hogy valamilyen előre nem látott körülmény, az üzem rendes menetéhez, természetéhez nem tartozó dolog okozta légyen a balesetet. Ez az ellenérv nem komoly. Veszélyes üzemben, gép•) A düsseldorfi III. nemzetközi balesetügyi orvoskongreszuson tartott előadás.