Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásvédelem nemzetközi vonatkozásai

Munkásügyi Szemle S63 mény befolyásolja a versenyviszonyokat, mert a nemzetközi megállapodások természetszerűleg nem meríthetnek ki minden részletkérdést, a végrehajtás pedig az egyes nemzeti törvényhozásoknak, illetve ezek által hozandó speciális törvények alapján az illető' végrehajtó hatalmaknak tartatik fenn. Már pedig, hogy e részben azután gyakran mily felfogások érvényesülnek, arra nézve jellemző példát szolgáltat a legutóbbi időből Belgium, mely az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának tilalmára vonatkozó nemzetközi egyezménynek a kivételekre vonatkozó, az egyezményben egyébként eléggé körülírt rendelkezéseit úgy kívánta magyarázni, hogy az üveg- és műselyemgyárakat egyáltalán ki akarta venni az egyezmény hatálya alól. Az ily magyarázat természetesen lehetetlen és meg nem engedhető, de előfordulta azon állításunk mellett bizonyít, hogy minden nemzetközi szabályozást előbb az egyes nemzeti törvényhozások kialakulásának kell megelőznie, amelynél a speciális viszonyok kellően érvényesülvén, a nemzetközi szabályozásnál az összes érdekek kellően kidomborodhatnak és ugyanakkor az ellentétek könnyebben kiegyenlíthetők. Ez a helyzet ma a gyermekmunka szabályozása tekintetében is, mely előreláthatólag a legközelebbi nemzetközi szabályozás tárgya leend. Az 1900. évi első berlini nemzetközi munkásvédelmi konferencia lépett fel e tekintetben első izben kezdeményezőleg, amint egyáltalán ez volt a legelső hivatalos megnyilatkozása a munkásvédelem nemzetközi szabályozásának. Bár majdnem negyedszázad mult el azóta, valami igen nagy haladás nem tapasztalható e téren. Kevesen vagyunk már azok közül, akik annak a konferenciának tagjai valánk, akik részesei voltunk annak a nehéz munkának, hogy a modern munkásvédelem nehéz problémájának megoldását megindítani segítettünk. De akiknek az a megtisztelő feladat jutott osztályrészül — közéleti tevékenységem egyik legszebb és legemlékezetesebb részletének fogom ezt mindig tekinteni -- hogy annak a konferencziának tagjaként e munkában résztvegyen, azok egybevetve a mai viszonyokat az akkori bátortalan fellépéssel, mégis kénytelenek elismerni, hogy e téren is alaposan megváltozott a helyzet. Akkor még csak az a gondolat sem tudott keresztülhatolni, hogy egyik-másik kárdés nemzetközi szabályozása megkíséreltessék, ma már egymásután vetődnek fel az erre állítólag megérett kérdések. Akkor még olyan kérdésben is, mint a vasárnapi munkaszünet, mely a legtöbb államban egyik-másik formában régen be volt már vezetve, csak addig mert a konferenczia elmenni, hogy kívánatosnak jelezte ennek behozatalát, ma már két fontos kérdésben nemzetközi szerződések kötik a részes államokat és már a harmadiknak kérdése is napirendre van tűzve. Az az óvatosság azonban, melyet az az első nemzetközi konferencia tanúsított, nem múlta idejét ma sem: inkább lassabb ütemben, de tervszerűen, következetesen haladni, mintsem a haladást merészen kockáztatni. Az az első nemzetközi munkásvédelmi konferencia is abból indult ki, hogy anyagot szolgáltasson a nemzeti törvényhozásoknak, ezektől várja a munkásvédelem fontos ügyének előbbrevitelét. Az akkori alapgondolat ma is helytálló: fejleszszük ki előbb nemzeti törvényhozásunkat, hogy ezzel közelebb hozzuk az egyes kérdések nemzetközi szabályozásának lehetőségét. E téren Magyarország igen nagy hátrálékban van, igyekeznünk kellene hátrálékainkat csökkenteni. Sajnos, hogy sem a jelen, sem a közel jövő nem valami bíztató ebből a szempontból. Ez azonban nem fog bennünket megakadályozni abban, hogy legalább mi teljesítsük kötelességeinket. Erre a kötelességteljesítésre kérem fel Önöket hazai munkásosztályunk, hazai közgazdaságunk érdekében.