Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - A bányamunkások védelméről az Amsterdamban tartott bányászkongresszuson

Munkásügyi Szemle 859 zolására nem kíván szabályszerű orvősi bizonyítványt, hanem az egyszerű orvosi értesítéssel is beéri. Az I. bíróság helyt adott a felebbezésnek és a pénztárt a 2 korona megtérítésére kötelezte. A bíróság abból indult ki, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §. 1. p. értelmében a tagot ingyenes gyógykezelés illeti, ha pedig erre nem képes a pénztár, akkor az 55. §. utolsó bekezdése és az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alapszabályainak 43. §-a értelmében a táppénzt kétszeres összegre kell felemelni, aminek fele az orvosi és gyógyszerköltség fedezésére szolgál. Minthogy pedig a pénztár a keresetképtelenségnek orvosi igazolása nélkül nem folyósítja a táppénzt, sőt az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alapszabályainak 26. §-a értelmében általában is csak táppénzutalvány felmutatása esetén folyósítja a kijáró segélyt, ezzel egyszersmind az is jogszerű megállapítást nyert, hogy a keresetképtelenség igazolása a táppénzutalvány kiállítására a taggal szemben díjmentesen kötelezett s eme tevékenységeért is a pénztár által díjazott pénztári orvosnak feladata, vagyis, hogy az ingyenes gyógykezelés fogalmában a keresetkeptelenségnek igazolása is beleértendő. Minthogy végül igénylő betegségének idejére 16 korona 25 fillér táppénzt kapott, az orvosi és gyógyszerköltség pedig a vitás 2 koronával együtt is csak 12 korona 36 fillért tesz ki: ezért az igénylő az id. törvényi és alapszabályi rendelkezések alapján a követelt összeget jogosan igényelheti. A m. kir. Állami munkásbiztosítási Hivatal az I. bíróság ítéletét helyesnek fogadta el, annak egész terjedelmében helyes megokolása alapján. Mellőzve is azonban annak a kérdésnek eldöntését, hogy magánorvosi bizonyítvány díja az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-ában felsorolt segélyezések mely pontja alá vonható, az idézett §. utolsó bekezdése alapján kétségtelen, hogy a pénztár a segélyeket az alapszabályokban megállapított módon szolgáltatja ki; abból pedig, hogy az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alapszabályainak az I. bíróság álía) helyesen hivatkozott 26. §-a szerint a pénztár a pénztári orvos utalványa alaján folyósítja a segélyt, jogszerűen lehet következtetni, hogy abban az esetben is a pénztár födözi a folyósításhoz szükséges orvosi utalványnak, helyesen bizonyítványok költségét, ha ezt — pénztári orvos hiányában — magánorvos állította ki, abból az okból, mert a pénztár a tagnak a pénztár kerületében levő lakóhelyén pénztári orvosról nem gondoskodott. Ennek egyedüli korlátja az 1907.! ;évi XIX. t.-c. 55. §-ának utolsó bekezdésében felállított az a szabály, amely szerint az orvosj gyógykezelésben és gyógyszerekben nem részesíthető tagok táppénzét kétszeres összegre kell felemelni. A pörbeli esetben pedig, ugyancsak az I. bíróság helyes megállapítása szerint, a 2 korona megítélése esetében sincs kimerítve az igénylőnek járó táppénz kétszerese. BALESETBIZTOSÍTÁS. Idegen üzemben sérült munkás az üzemtulajdonossal szemben a törvényes előfeltételek fenforgása esetén kártérítésre jogosult. A m. kir. Kúria 1912. évi október hó 16-án kelt 6351912. sz. ítélete. ítélet. Felperes kártérítési keresetével azon okból, mert őt balesetéből folyólag az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár kártalanítani tartozik, alperessel szemben el nem utasítható. Indoka: Az 1907. évi XIX. t.-c. 82. §-ának első bekezdéséből kitűnik, hogy a törvénynek az a rendelkezése a munkaadó és biztosított alkalmazottjai közt az ezeket ért balesetekből keletkezett kártérítési kötelezettség tekintetében előálló jogviszonyt kívánta szabályozni. Tette pedig ezt akként, hogy a munkaadó kártérítési felelősségét azon esetekre szorította, melyekben a munkaadót vagy oly megbízottját, kinek a megbízásából eredő eljárásáért felelősséggel tartozik, a baleset előidézésében szándékosság vagy a 81. §-ban megjelölt gondatlanság terheli. Ez a rendelkezés a munkásoknak csupán azon üzemi balesetekből támaszthatott követelésekhez való jogát szüntette meg, melyeket a munkások a munkaadóik ellen a tárgyi felelősség elve alapján, tekintet nélkül ezek vétkességére, támasztani jogosultak voltak, ellenben nem csorbította a munkásnak kártérítéshez való jogát akkor, ha a baleset őt nem a munkaadója üzemében érte. Abból, hogy az idevágó 82. §. harmadik bekezdése az üzemtulajdonost is felemlíti, mint olyat, aki az idevágó §. első bekezdésében meghatározott eseteken kivül a kártérítési kötelezettség alól szabadulni, nem vonható helyesen az a következtetés, hogy a törvény az üzemtulajdonost mentesíteni kívánta a kártérítési kötelezettségtől akkor is, ha üzemében a baleset idegen munkást ért, mert