Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - A bányamunkások védelméről az Amsterdamban tartott bányászkongresszuson

858 Munkásügyi Szemle • •• JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Tag igénye kórházi költség megtérítésére hevenyfertőző betegség esetén. A b—i munkásbiztosítási választott bíróság 1912. október 7-én kelt 1912. Bet. II. 35/4. sz. ítélete. ítélet. A bíróság P. J. igénylőt a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár 31167/1911. sz. igazgatósági határozata ellen beadott felebbezéssel érvényesített segélyezési azzal az igényével, hogy 21 korona 14 fillér kórházi költségrészére megtéríttessék, elutasítja. Indokolás. Budapest székesfőváros dunabalparti közkórházainak igazgatósága által az 1911. évi május hó 13-ról keltezett látlelet tartalma szerint az igénylő scarlatina (vörheny) diagnózissal az 1910. évi október hó 14-én a Szt. László-kórházba felvétetett s itt egészen 1910. évi november hó 17-ig ápoltatott. A bicskei elöljáróság azután arra kötelezte az igénylő apját, hogy a kórházban töltött ápolási időnek a negyedik hetet meghaladó idejére eső 21 korona 14 fillér ápolási költséget fizessen meg. Ezekre a tényekre alapítja most már az igénylő kereseti kérelmét, kérvén a pénztárt a kifizetett 21 korona 14 fillérnek részére való megfizetésére kötelezni. Bicske község nyugtája szerint a kérdéses ápolási díj tényleg be is fizettetett. A kerületi pénztár 31167/1911. sz. határozatával az igénylőt kereseti kérelmével elutasította s indokolását lényegileg az 1898. évi 21. t.-c. 3. §-ára, a m. kir. közigazgatási bíróság 368/911. sz. elvi határozatára alapította. Ezzel szemben törvényes időben beadott felebbezésben az igénylő azt az álláspontot foglalta el, hogy ő igényjogos tagja lévén a pénztárnak, neki 20 hét tartamára jár a gyógykezeltetés, amely jogosultságot nem érinti a pénztár és az állam, illetőleg a község között a kórházi ápoltatással járó terhek tekintetében fertőző betegségek esetére fennálló viszony. Az igénylő ellenvetései azonban alaptalanok. Ugyanis az 1898. évi 21. t.-c. 3. §-ának c) pontja értelmében és a m. kir. közigazgatási bíróság 368/1911. sz. határozatára alapított hasonlatosságból kiindulva, a bíróság úgy találja, hogy hevenytertőző betegség esetében (mint jeien esetben is) a pénztárt az összes ápolási költségeknek csak a fele terheli. Minthogy pedig a pénztárnak ez a kötelezettsége egyúttal azt is jelenti, hogy a pénztár a kórházi költségek másik fele erejéig a kötelezettség alól mentesíttetik, vagyis az intenció az, hogy a pénztár a fél költségeket meghaladó költségektől szabaduljon, kétségtelen, hogy erre úgy a kórház, mint igénylő ellenében is hivatkozhatik s az igénylővel szemben sem áll fenn az érintett kötelezettségen felül több kötelezettség. Ezekből az okokból az igénylőt keresetével el kellett utasítani. Magánorvos által kiállított keresetképtelenségí bizonyítvány díja a pénztár által megtérítendő. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1912. évi november hó 5-én kelt 1911. P. 157/2. sz. ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a felebbezést elutasítja. Megokolás: Az I. bíróság Ítéletében helyesen előadott tényállás szerint igénylő, aki a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár tagja, 1910. évi június hó 17-20. napján keresetképtelen beteg volt. Lakóhelyén abban az időben pénztári orvos nem lévén, az igénybevett magánorvos bizonyítványa alapján a pénztár 13 napra 16 korona 25 fillér táppénzt kifizetett, továbbá az orvos díja fejében 3 koronát, végül gyógyszerek költsége fejében 7 korona 56 fillért megtérített. Megtagadta azonban a pénztár igazgatóságának 48.913/1910. számú határozatával is annak a 2 koronának megtérítését, amelyet igénylő a bizonyítvány kiállításának díja fejében fizetett az orvosnak. A pénztár igazgatósága ezt az elutasító határozatát arra alapította, hogy a keresetképtelenségnek az orvos részéről való igazolása nem tartozik az 1907. eyi XIX. t.-c. 50. §-ának 3. pontjában megállapított segélyezés keretébe, de a bizonyítvány díja egyébként sem terheli a pénztárt, mert keresetképtelenség iga-