Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - A bányamunkások védelméről az Amsterdamban tartott bányászkongresszuson

Munkásügyi Szemle 857 és a szomszédos országok szolidaritási sztrájkjának szervezését illetőleg elvetették. A francia és hollandus küldöttek aggkori és rokkantsegélyre vonatkozó indítványa azonban elfogadtatott. A németek és hollandok szavazata ellenében elfogadták a belgák egy indítványát az »áItalános biztosítás rendszerének* behozatalára vonatkozólag, amely szerint a bányászoknak beteg-, baleset- aggkori és rokkantsegély nyújtandó és a legkisebb segély a napikereset 75°/°-át tegye ki. Witt ezt Németországra nézve elfogadhatatlannak jelentette ki. Annak az egyidejűleg hangoztatott követelésnek, hogy a biztosítás járulékait a munkáltatók egyedül fizessék, az volna a természetes következménye, hogy az igazgatást is maguk intéznék, holott ezzel ellenkezőleg a német munkásság — a balesetbiztosítás kivételével — minden biztosítási járulékot szívesen fizetne maga, csak az igazgatást is maga végezhesse. A belgák indítványának az elfogadását azonban nem lehetett megakadályozni. Az ólommérgezés az angol iparban, különösen a fazekasiparban és az annak hathatós leküzdésére irányuló rendszabályok foglalkoztatták július hó 17-én az angol parlamentet. 1896 óta, amikor az ólommérgezésnek veszélyeivel a fazekasiparban először foglalkoztak, 1900-ig a megbetegedések száma évenként 400-ról 100-ra sülyedt. A következő kilenc év alatt átlag 90-et tett ki, a legújabb időben azonban megint magasra szökött. A keramikai ipar munkásai az ólommal érintkezésbe jövő személyek között a legrosszabb helyzetben vannak. A keramikai ipar veszedelmessége kizárólag a máznak oltott ólom tartalmától függ. Kismennyiségű oltott ólom vagy oldatlan ólom alkalmazása a mázt ártalmatlanná teszi. Mivel minden eddigi rendelkezés a máz összetételére vonatkozólag, dacára a büntetéssel való üldözésnek, hatástalannak bizonyult, Hills a nyers ólommáz teljes eltiltását indítványozta, tekintet nélkül a verseny veszedelmeire és az állítólag súlyos üzleti helyzetre. A kormány azonban az indítványt elvetette. Mac Kenna államtitkár elmondta, hogy 1910 óta a kérdéssel foglalkozó bizottság határozatai a munkaadók ellenvetései folytán ismételten változást szenvedtek és nyilvánosságra hozataluk más okok miatt is halasztást szenvedett. Most azonban ez a küszöbön áll és azután akarnak az új rendelkezések hatásáról tapasztalatokat gyűjteni, mielőtt teljes tilalmat bocsájtanának ki. Az angol munkahivatal jelentése szerint 1911-ben a gyári és műhelymunkások közt az ólommérgezések száma 669 volt, 164-gyel több, mind a megelőző évben, ezek közül 38 halálos volt. A szobafestők és ólomöntők ólommérgezéseinek száma 263 volt 48 halálesettel. Az összes 669 ólommérgezésből 104 esett a kocsigyártó, 92 a porcellán- és fazekasiparra, 41 az ólomfehérgyárakra, 56 festéket használó iparokra, 48 a fémolvasztó-iparokra, 36 a hajóépítésre, 32 a könyvnyomdaiparra, 24 az accumulatoriparra, 21 a festékgyártásra, 18 a reszelővágóiparra, 13—13 fémek horganyzására és menniggyártásra, 12 hengerólom és ólomcsőiparra, 5 az üvegvágóiparra és 154 egyéb iparágakra. Higany, foszfor és arzénmérgezést a jelentés évében csak 32-t jelentettek, amelyek közül egy arzénmérgezés volt halálos. A higanymérgezések közül kettő hőmérő- és légsúlymérő-készítésnél, 3 a szücsiparban, 7 egyéb iparokban fordult elő. Az arzénmérgezések közül 7 festékgyártás és arzéngyártásnál és 3 egyéb iparoknál fordult elő. A 64 lépfeneeset közül 35 gyapjúválogatásnál, 8 a lószőriparban, 20 a bőrök különválogatásánál és egy halálos kimenetelű más iparágban történt. Foszformérgezés a jelentés évében nem fordult elő. Hollandiai üvegmunkásoknak az éjjeli munka elleni harcának eredménye az az egyezmény, amelyet négyhónapi bérharc után kötöttek a delfti, schiedami és loerdami üvegmunkások. Ebben egyéves próbaidő van megállapítva, amely idő alatt három nagy gyár esti 10 órától reggel 5 óráig az éjjeli munkát teljesen beszünteti és a nap többi ideje alatt két csoportban dolgoztat. A termelés korlátozást nem szenved. A kísérlet november 4-én kezdődött és egy évig tart. A döntő-bíróság, melynek ajánlatára a sztrájkot megszüntették, fönnmarad továbbra is. Ha ez a bizottság hat hónap múlva arra a meggyőződésre jut, hogy az ipar az éjjeli munka megszüntetése következtében nagy kárt szenved, a kísérlet már hat hónap múlva befejezhető. A termelésre és munkabérekre vonatkozó minden adatot a bizottság rendelkezésére bocsátanak. A munkabérek változatlanok maradnak. A munkások és munkaadók feltétlenül alávetik magukat a bizottság ítéletének.