Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - A bányamunkások védelméről az Amsterdamban tartott bányászkongresszuson

856 Munkásügyi Szemle kombinált gyalugép szállítására vonatkozó kívánságát nem támogathatjuk, miután ez a berendezés annyiban hiányos, hogy pl. a szalagfűrész és a fúró- és vésőgép egyidejű működése mellett egyik sem volna külön-külön kikapcsolható, ha a munka ezeknek a gépeknek valamelyikén be volna fejezve. Ez a hiány ezekkel a gépekkel dolgozó személyek számára fokozott balesetveszedelmet jelentene, amit kölcsönös érdekből el kell kerülnünk. A balesetvédelmi szabályok el is rendelik, hogy minden gépnek biztosan működő kikapcsolóval kell ellátva lennie. Ez ellen a rendelkezés ellen vétene Ön, ha ragaszkodik a megrendelt géphez és amennyiben ezáltal kártalanításköteles baleset történnék, a szakszövetkezettel szemben kártérítésre volna kötelezve, vagyis esetleges baleseti kártalanítás minden költségeit sajátjából volna köteles a szakszövetkezetnek megtéríteni vagy biztosító intézete által megtéríttetni, ha kezességi kötelezettségre biztosítva van. Minthogy szakszövetkezetünk netaláni igénybevétele esetén olyan balesetekért, amelyek szállítási hiányokból származnak, amelyekhez a föntebb említett eset is tartozik, a gépgyárost is felelőssé tesszük az ipari balesetbiztosítási törvény alapján, megértheti Ön, hogy a gyáros reverzális által kívánja magát biztosítani, amelynek aláírását kívánja Öntől. Ezt azonban nem tanácsoljuk Önnek, mert ezzel csak igazolná, hogy a kérdéses berendezés hiányosságának tudatában, tehát az ipartörvény és balesetbiztosítási törvény értelmében gondatlanul cselekedett és kötelességeit, amelyek saját embereivel szemben fennállanak, mint üzemtulajdonos, megszegte. Az ipartörvény ugyanis elrendeli : az ipari vállalkozók kötelesek a gépeket stb. úgy rendezni be és fenntartani, hogy a munkások életök és egészségök ellen irányuló veszedelmektől anynyira meg legyenek védve, amennyire csak az üzem természete megengedi. Azonkívül mindazon készülékek elkészítendők, amelyek a munkások védelmére a géppel vagy géprészekkel való bánás közben szükségesek. Helyesebben cselekszik tehát, ha üzemét a törvény és a szakszövetkezet szabályainak megfelelő gépekkel rendezteti be. A porosz bányákban való robbanási szerencsétlenségek elkerülésére a kereskedelmi minisztérium új bányarendőrségi szabályrendeletet dolgoztatott ki. Minthogy az utóbbi időkben a bányákban szerencsétlenségek robbantások folytán fordultak elő, kőbányákban a dinamit használata nagyon nagy mértékben korlátozandó és robbantásokhoz csakis biztonsági robbantó anyagok alkalmazandók. Dinamit használata ezentúl csak rendkívüli esetekben lesz megengedve és csak külön erre a célra begyakorolt hivatalnokok alkalmazhatják és a bizonyos időt igénylő gyújtók használata tilos, mert ezek könnyen idézhetnek szénporrobbanást. y> A bányamunkások védelméről az Amsterdamban tartott bányászkongresszuson. A kongresszus elhatározta, hogy 1913-tól kezdve a bányászok csak minden második évben üléseznek. Először a munkásfelügyelet kérdését tárgyalta a kongresszus. A hollandus küldöttek indítványát, amely a munkások által választott és az állam által fizetett bányafelvigyázók alkalmazását követelte, egyhangúlag elfogadták. A belgák, angolok és franciák által megismételt arra a régi követelésre, hogy a bányaipar államosíttassék, a német küldött azt jegyezte meg, hogy ilyen kérdések előbb a nemzetközi bizottságban tárgyalandók, annál is inkább, mert olyan indokolás, hogy az az >ipar érdekes a német munkásság által félreérthető. Egy amerikai küldött az államosítás szükségességét a trösztök félelmetes hatalmával indokolta. A lengyel szakszervezet szavazatával szemben, amely nemzeti indokból ellenezte az államosítást, az államosításra vonatkozó határozatot elfogadták. Elfogadtak továbbá egy német indítványt, amely azt kívánta, hogy az országos titkárok tegyenek jelentést a szén behozatala, kivitele és belföldi fogyasztásáról. Egy indítvány egészségi szempontból az ötnapos munkahetet követelte. Elérendőnek jelezték a munkabérek emelését és ennek folytán a vállalkozók harcikészletének csökkentését. Az indítványt a francia küldöttek aggodalmával szemben, hogy a kérdés határozathozatalra még nem érett, egyhangúlag elfogadták. Ugyancsak egyhangúlag követelték a nyolcórás munkanapot a le- és felszállás betudásával, a franciák által követelt 48 órás munkahetet azonban, mint az ötnapos munkahéttel ellentétben állót, elvetették. A nyolcórás követelést végül azzal egészítették ki, hogy ne legyen lehetséges többé 24 órán belül több, mint egy csoportfelváltást (Schicht) végezni. Egyhangúlag követeltek törvényt az ellen, hogy sztrájkok alkalmával munkáscsaládokat ne lakoltathassanak ki erőszakosan a bányaművek lakásaiból. A belgák és franciák indítványát nemzetközi sztrájkok