Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 853 legtöbb kiválóan erős a lakatosok, kovácsok, kőművesek, napszámosok, ácsok, pékek és hentesek között volt. A különösen gyöngék számaránya a házi cselédek, fodrászok, szeminaristák és kereskedelmi munkások között volt a legnagyobb. Simon a módszer használhatóságát illetőleg a következőket állapítja meg: A Pignet-féle eljárás gyakorlati segédeszköz a hadseregkiegészítés határozatainak megítéléséhez és alkalmasnak látszik emellett szociális momentumokat is jobban érvényre juttatni, ki kell róla továbbá jelenteni, hogy az orvosi statisztika vizsgálati módszereinek és bizonyos néposztályok testi alkata meghatározásának értékes meggazdagodása. A porbelégzés jeléntősége. Sommerteid tanár szerint a porbelégzés káros hatását illetőleg nagy jelentőségű az a körülmény, vájjon a belégzés állandó vagy csak átmeneti, vájjon a porszemecskék nagyobbrészt gömbölyűek, vagy hegyesek, élesek, vájjon felületük sima-e vagy egyenetlen, durva és végül vájjon vannak-e a pornak egyúttal bizonyos vegyi és fertőző tulajdonságai. Legveszélyesebbek ama pornemek, melyeknél a legfinomabb részecskék élei egyenetlenek, rovátkásak vagy hegyben végződnek. Aránylag véve ártalmatlanok a sima felületű, gömbölyű porszemecskék, a kettő között azonban az átmenetek egész sorozata létezik. Igen nagy jelentőségű a porszem felülete. A durva, rostos felületnek, mint ezt számos növényi és állati pornál találjuk, az a következménye, hogy a légutak nyákhártyájához szorosan odatapadnak és élénk köhögési ingert váltanak ki. Igen sok pornemnél kizárólag azok vegyi,hatása tartandó szem előtt. Mindennemű por alkalomadtán fertőzővé válhatik. így például ha tüdővészes munkások a műhely padlójára köpnek és a beszáradt köpet bacillusai a műhely porával a levegőbe jutnak. A test a por belégzése ellen bizonyos természetes óvintézményekkel bir és ezek közé tartozik első sorban az orr. Az egészséges orr nagyszerű porfogó, azonkívül a légcső felülete is visszatartja a port. A pornak hosszabb ideig való behatása azonban megfosztja a légutakat eme természetes védlmüktől és a tüdő állandó elváltozásához és számos betegséghez vezet. Munkások hivatásos betegségei Angliában. A »The Board of Trade Labour Gazette* közlése szerint 1911-ben az angol gyárakban és műhelyekben 669 ólommegbetegedés fordult elő vagyis 124-el több, mint az előző évben és 79-el több, mint az 1907-től 1911-ig terjedő öt évi átlagban. 100 megbetegedésre 5 5 haláleset jutott (az előző évben 7-5). Ezenkívül szobafestőknél és szerelőknél 263 (232) ólommegbetegedési eset fordult elő, melyek közül 48 (35) halállal végződött. A fentebbi 669 ólommérgezési eset közül 104 a kocsiiparban, 92 a porcellán- és fazekasiparban, 48 fémöntődékben és 41 az ólomfehériparban fordult elő. A megbetegedettek közül 73 nő (köztük 47 a porcellán- és fazekasiparban) és 596 férfi volt. A halálozási százalék az előbbieknél 14, az utóbbiaknál 6 0 volt. Higany-, phosphor- és arzénmérgezési eset a tudósítás évében 22 (az előző évben 17) volt. Lépfeneeset összesen 64 (13-al több, mint 1910-ben) fordult elő és pedig 35 (köztük 10 halálos) a gyapjuiparban, 8 (1) a lóször feldolgozásánál, 20 (0) bőrök osztályozásánál és feldolgozásánál (tímároknál, bőrkereskedésekben stb.) és 1H0) eset más iparágban. Halálos ólommérgezés burnóttal. Egy nő, aki néhány hét előtt fejfájásban, hányásban és szédülésben megbetegedett, a berlini kórház szemészeti osztályára jutott. Szemideghűdés és a látóidegek sorvadása állapíttatott meg, amelyet idült ólommérgezés okozott. Az asszony gyorsan összeszedte magát, de a mérgezés oka nem volt megállapítható. Félévvel később eszméletlen állapotban hozták a kórházba. A foghúsnak már előbb is fennállott kékes-szürke elszinesedése sokkal kifejezettebb lett. Egy hét múlva meghalt a beteg. Minthogy úgy a férj, mint a feleség egészségesek voltak és ipari ólommérgezés ki volt zárva, fel kellett tételezni, hogy a beteg maga vett magához ólmot. Ekkor lettek először figyelmessé arra nézve, hogy a beteg erősen burnótozott és az volt a szokása, hogy közvetlenül a csomagból szippantson. A csomag felső részét feltépte, zsebébe dugta és a látással való ellenőrzés nélkül szippantgatott. A dohányt közvetlenül takaró fémlemezből apró részecskék jutottak a dohányba. Feltehető volt, hogy a dohány ezeket az apró fóliarészecskéket feloldotta és így az ólom a dohányba jutott. A vizsgálat a lemezkében 89"9°/o ólmot talált, a dohánynak 175°/o átlagos ólomtartalma volt. Az elhalt havonta átlag háromszáz gramm burnótot használt el, napi 10 gramm megfelel 175 miligramm ólomnak. Nyilvánvalóan a mértéktelen burnótozás vezetett a súlyos ólommérgezéshez.